LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

A csodák csodája...

"Ha bánt a világ, csak lépd át hisz ad más szép dolgokat. Lelkedben ott van a fény, és az árnyék, ami állandó válaszút, de talán ettől szép."

Szeretni jó, de amikor Te szerethetsz az csodálatos és ez az adni-kapni örömére is vonatkozik... Kapni jó, de ha adhatsz az mindennél nagyobb öröm, hisz látod a másik arcát azt a soha vissza nem térő percet, pillanatot. Ez olyan mint amikor a tiszta lelkű kisgyerek meglátja a karácsonyfát és percekig annak csodálatos és mindent túláradó fényével, csillogásával van elfoglalva... Igen, adsz, és sokszor nem vársz cserébe semmit, mert beéred azzal a mosollyal vagy azzal a csillogással ami „azokból” a szemekből áradnak. Vagy a meghatottság könnycseppjei, amik ritkán adatnak meg ebben a rohanó és mindent eltorzító világban ahol élünk. Amikor ránézel és tudod Ő az, akivel az egész életedet le tudnád élni, csak egy perc, egy pillanat, de tudod, hogy megtaláltál Benne mindent, ami egész életedre elég lenne. Húznád, nyújtanád ezt a percet, de nem tudod hisz a boldogság pillanatokra adatik meg, az idő kit-kat megy tovább megállíthatatlanul. Soha ne a szívedre, vagy az eszedre hallgass hisz a legrosszabb tanácsadók. Harcolnak egymással Benned, és sokszor talán többször mint hinnéd, de őszintétlenek. Hiába dörömbölnek az érzések a szíved ajtaján sokszor becsapnak... A lélek az igazi tanácsadó. Becsüld meg a perceket, a napjaid hisz egyszeri csodák, amiket nem élhetsz át többször. Használd ki minden percét, érezd a pillanatnak a féltését. Nézz fel éjjel az égre, ahol mindig Rád mosolyog egy csillag és örül Neked, hogy itt vagy! Ha bánt a világ, csak lépd át hisz ad más szép dolgokat. Lelkedben ott van a fény, és az árnyék, ami állandó válaszút, de talán ettől szép. Mindkettő csábító, és talán szédítően szép dolgokat súgnak, de a helyes utat tudod, és mindig megtalálod...

Hány félve örzött gondolat, amiket nem mondtam el és most nem az utolsó kapcsolatomra gondolok, hanem az egész életemre. Mennyi elfelejtett jó, mennyi emlék, amikről az ember nem beszél. Azt gondolja természetes fázisa az életének pedig nem. Mert az évek elteltével jössz rá, hogy akkor azok milyen meghatározó élmények, érzések a mostani életedre. Arra amilyen vagy, ahogy éled a mindennapjaidat... Ugye milyen egyszerű kimondani azt a szót, szeretlek, pedig hatalmas súlya van és talán az élet legszebb szavai közé tartozik.

Csodálatos dolog történt velem ami igen, boldogságot okozott. Ilyenkor az ember megkapja azt a visszaigazolást, hogy igen, érdemes dolgokat mondani, leírni még akkor is, ha több tízezer emberből csak egyen tudsz segíteni, de rajta talán egy életre. Mert adtál neki egy olyan gondolatot, amibe belekapaszkodva kihúztad az örvényből. Jó érezni, ha szeretve vagy őszintén és ismeretlenül. Érdekek és elvárások nélkül.

Olvassátok el a levelet és talán megértitek blogom mondani valóját:

Kedves Györgyi!

Elolvastam a Storyonline-on a blogodat és szeretnék ezzel kapcsolatban írni valamit.
Nem vagyok az a típus aki ismert embereknek írogat, még sosem tettem, tinikoromban sem voltam egy rajongó típus, komoly nőnek tartom magam, marketing vezetőként dolgozom (most gyed-en vagyok) azon is sokat gondolkodtam, hogy írjak-e neked ismeretlenül, mert ez furcsa számomra.
Olvastam a storyonline-on a blogodat és ez sarkalt arra, hogy mégis megtegyem. Írtál ott egy mondatot ami alapjaiban változtatta meg a jelenlegi életem.
Ez volt az: "minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság... amit már sosem kaphatsz vissza". 
2 hónapja született meg a kisfiam (rajta kívül van még egy 3 éves kislányom is) és nagyon komoly szülés utáni depresszióm lett. Vezető beosztású, karakán, kiegyensúlyozott nő vagyok, sosem gondoltam volna, hogy rajtam valaha is kijön ez a "betegség". Mindig azt hittem, hogy ez csak egy "hiszti" a nőknél, mert az első baba után nem volt.
Az utóbbi hónapokban nagyon rossz lelkiállapotban voltam, pedig az ég világon semmi okom rá, jóképű férjem van aki szeret, az átlagnál jobb életszínvonalon élünk és van két gyönyörű egészséges gyerekem. Mégsem tudtam értékelni, nem érdekelt semmi, nagyon rossz és negatív gondolataim voltak.
Az általad írt mondat döbbentett rá, hogy nem szabad "szomorkodnom", semmi okom rá, csak elveszítem vele a gyermekeim gyerekkorának legszebb meghatározó perceit, a fejlődésüket, amit nem lehet még egyszer újra átélni.

Szóval köszönöm neked, hogy írod a blogodat és, hogy leírtad azt a mondatot. Nagyon jó hatással volt a depresszióból való kilábalásomra. Pont ez a mondat kellett, hogy felnyíljon a szemem és elinduljak a gyógyulás útján.
Ha visszajelölsz ismerősként akkor láthatod, hogy ki vagyok. (természetesen utána nyugodtan törölhetsz is, nem szeretném ha azt hinnéd, csak azért írok, hogy a neved az ismerőseim között szerepeljen, mert nem vagyok celebgyűjtögető-idióta, mint itt sokan és nem szeretném, ha egy kalap alá vennél velük)

Üdvözlettel:

...

"Nem lányregény, ez az élet"

Lakatos Levente író barátomnak, aki egyben a legnagyobb bizalmasom is és ez oda-vissza működik közöttünk, igaza van. Hogy miben? "Nem lányregény, ez az élet" hisz nem véletlenül kezdi így a pár hete megjelent legújabb könyvét a Barbibébit.

Nem célom a magánéletemet ecsetelni és nem azért mert megteszik azt helyettem mások...sajnos. Hanem mert az csak rám tartozik.

"Borzalmasan klassz dolog hősnek, önfeláldozónak lenni, talán menő is a mai világban és most nem csak magamra gondolok, hanem más és itt elnézést a kifejezésért, "hülyékre" is, de kifizetődő dolog a jövőre nézve? Nem állok senki elé, nem mondom a szemébe senkinek az érzéseimet a gondolataimat hisz megtettem már elégszer, legfőképpen azért nem teszem mert a lehetőségét sem szeretném megadni annak, hogy reflektálják vagy címlapon hozzák azokat. Mostanra jutottam el arra a szintre, hogy én mindenkit meghallgatok, aki megkér rá. A másik fő ok, hogy zárkózott és idegen közegben gátlásos ember vagyok, ha efféle dolgokról kell nyíltan és őszintén beszélni ami hozzáteszem egy jól működő „kapcsolatban” a legfontosabb dolog…őszintének lenni. Nem csak magunkkal, hanem a más emberekkel szemben is. Sokszor saját magunknak sincs bátorságunk beismerni dolgokat, érzéseket félve attól, hogy szembesülünk saját gyengeségünkkel vagy belső magányunkkal."

Amikor fiatal vagy, sokszor érzed, úgy semmi nem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél! Az egész élet előtted áll, nagy terveid, álmaid vannak, amik mind megvalósításra várnak és egy percig nem gondolnád, hogy nem sikerülhetnek úgy, ahogy eltervezted azokat... mindent legyőzhetőnek érzel.
Nagy ötletek, tervek, hogy megtaláld a tökéletes párodat, aki kiegészít Téged... és társ mindenben, a minden napjaidban, talán egész életedben. De, ahogy öregszel rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű hisz tökéletes nincs nem létezik, és menet közben jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A vége felé amikor visszafelé nézel, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet amit csak tudtál életed során!
Ahogy lassan felnövünk, öregszünk, tapasztalunk, megtanuljuk, hogy azaz ember akitől nem is várnánk okozza a legnagyobb csalódást, fájdalmat. Összetörik majd a szíved, talán több mint egyszer... és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd mások szívét, emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaidért vagy ellen... sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Nem tudod eldönteni, hogy szerelemmel vagy csak egy nagyon erős vonzalommal ami talán egyenlő a szerelemmel? kötődsz. Talán azért nem tudnak sokan dönteni mert minden más lett, de legfőképpen Ti változtok meg ami most már tudom a korral jár, ahogy öregszünk egyre nehezebben visszük a bőrünket vásárra. Számomra is ijesztő ez a nagy változás, hogy mennyivel türelmesebb, kitartóbb és kedvesebb ember lettem. Minden reggel egy másik ember néz vissza Rád abból a fránya igazmondó tükörből, ahogy éppen összegyűrt a kispárnád vagy az álmod. Ez mindannyiunkkal így van hiába próbáljuk tagadni. Az új szerelmed vádolod majd régi hibái miatt és fordítva hisz cipeled a sérüléseket, sérelmeket. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, valakiket, akik közel álltak hozzád. Épp ezért készíts rengeteg fényképet és gyűjts emlékeket, nevess túl sokat hisz abból soha nem elég és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna, mintha sosem szerettél volna még ennyire, mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság... amit már sosem kaphatsz vissza!

Megbocsájtod a megbocsájthatatlant, megpróbálsz pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az „elfeledhetetleneket”. Sokszor cselekszel indulatból, okozol csalódást és csalódsz olyanokban akiktől sosem vártad volna. Ölelsz, hogy védelmet nyújts és nevetsz mikor már nem bírod tovább. Szerzel örök és igaz barátokat. Szeretsz és szerettek, de sokszor el is utasítottak, utasítanak. Előfordul olyan is, hogy szerettek, de Te nem tudtál viszont szeretni. Repkedtél a boldogságtól, habzsoltad a szerelmet, esküdtél örök hűséget mégsem sikerült, de volt, hogy teljes erővel mentél fejjel a falnak. Sírtál zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtál valakit csak azért, hogy halljad a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyél. Sokszor érezted meghalsz a vágytól és féltél elveszíteni valakit, aki nagyon fontos volt számodra, a végén mégis elvesztetted, de túlélted, mint nagyon sok mindent! És még most is élsz! Az életet nem csak túlélni kell és senkinek sem ajánld, hogy ezt tegye. Élje, éljen mert élni jó!

Amíg a múlt sérelmeit nem tudod lezárni vagy feldolgozni addig jelened sincs, de a jövődet sem tudod élhetően építeni, hisz csak rágódsz, mérlegelsz. Hozunk hibás döntéseket, amik életünk bizonyos szakaszához tartozó érzéseinknek, megváltást okoznak vagy csak annak tűnnek. Elvakítanak és sokan mocskosul nagyot csalódnak mert hamis gyémánt volt. És persze lényeges dolog a megbocsájtás amit nagyon sok embernek még gyakorolni kell. Az egót, bármennyire is nehéz préselni kell, hogy önmagaddal is jóban legyél. Ne haragudj senkire hisz nincs miért. Haragoddal táplálod más emberek életét és valljuk be, ez nagy luxus lenne…

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszíteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. Mindig szembe kell menni a rosszal és nem csak tudni kell a jóról, hanem hinni is benne!

...celebhalált"!?

...mert "fikázni" mindig könnyebb mint elismerni vagy néha-néha belátni, hogy a téma talált és ott a pont...

Lehet nehéz lesz jobb témát találnom Kitti foci VB-je vagy az "Én bajom minek nézem??!!" harminc x-edik része után, ahogy nézegetem Pici "Az anyád tudja...?!" blogbejegyzése sem semmi! és persze Nektek megfelelni is nagyon nehéz mert "fikázni" mindig könnyebb mint elismerni vagy néha-néha belátni, hogy a téma talált és ott a pont, de megpróbálokozom vele és igyekszem olyan eseményt feszegetni ami pár napja történt és igen-igen felkorbácsolta a kedélyeket bennem és másokban is! 

Hahó itt vagyok és köszönöm jól. Pár héttel ezelőtt darabokra szedtek, majd engem követve, Buci újabb felelőtlen súlyos balesetet okozó ittas vezetése következett. Ez a hír levett engem a bulvár, színes, de egy "civil" ember számára rendkívül élvezetes palettájáról, hisz érdekesebb és izgalmasabb témának bizonyult. Ez a téma a mai napig ropogós és véget nem érő manna a média számára ami gyakorlatilag porrá lett őrölve és szerintem már nincs is olyan pontja ami ne került volna nyomdagép alá. Ez egy igazi csontig rágott téma, de talán már csont sincs csak a darabjait pöckölgetik ide-oda az újságírók. 

Mi volna elég nagy hír ahhoz a sajtó számára, hogy leszálljon Stholról? Egy "celebhalál"!?... ez a sajtó ejjejjejjj! A média és a bulvár rejtelmei, a cincálás, a gyalázás és élő emberek megsemmisítése, azok porig és a végletekig, végsőkig való alázása, de azt gondolná az ember, hogy holló hollónak nem vájja ki a szemét. És mégis... Olyan világot élünk ami élvezkedik mások baján, kárán vagy adott esetben annak fájdalmán. Ugye-ugye a Daróczi ügynek a mai napig nem tudott a média pontot tenni a végére!? Hááááát címlapon volt még a mai napon is! Gyakorlatilag nem akartam hinni a szememnek sem. Sokkkkot kaptam! És ma megint fogadalmat tettem, hogy nem nézek rá egy újságokat reklámozó állványra sem!! Nem, nem, nem és nem! Tudatosan nem lapozok bele a bulvárlapokba és ebből kifolyólag nem tudom mi történik a "celeb" világban... micsoda veszteség! 

De az amit a Király Viktorral művelt az egykoron vezető, Bumeráng nevet viselő műsor, ami már csak árnyéka régi önmagának mind produktumban és hallgatottságban, arra azért felkaptam a fejem és egy pindurkát a vizet is! Egy olyan ember aki gyakorlatilag semmi értékelhető dolgot nem tett le az asztalra a média mely' etikai kódexe alapján engedi meg magának, hogy a Király Viktor CD-t saját élő adásában engedje darabokra töretni egy sms-t beküldő hallgató által?!... Kedvelem Viktor zenéjét, de nem azért írom ezt, hogy helyette védjem a mundért, hanem azért, mert emberként fáj az amit Vele tettek. Végülis egy "ország" választotta Megasztárrá!... Kicsi a hallgatottság és kell a reklám? De miért így!? Egy előre kitalált és megszervezett alázás segít a hallgatótábor növelésén?! De jöjjön a történet azoknak akik a csekély sajtó vízhangot kapó eseményről nem értesültek volna akár a "youtube.com"-ról a "zeneszbazis.hu"-ról vagy a "stop.hu"-ról. 

Emberünk Szilveszter akiről nem tudjuk, hogy kicsoda, de mostantól már "ismert" ember mert akkora "király", hogy az általa egy másik csatornánál nyert Király Viktor CD-t "Bocskor" engedélyével és örömére élő adásban törhetett darabokra mert ebben az adásban lehetőséget kapott rá...döbbenet! mert ebben az adásban mindent lehet?! "Bocskor" szerint ez egy igazi performance volt! Persze, hát rögtön egy zseni egy tálentum akit az égig magasztalunk eme remek tettéért! Szilveszter még "kamasz" ami talán sejtet valamire bár elsőre ítélni vagy ítélkezni elhamarkodottság lenne, picit elmebetegségbe hajló ötletéért amiben társra talált Gáborban amit természetesen a stúdióban dolgozók vígadalmára végre is hajtott. Cselekedetéért hatalmas taps dukált és Bumeráng ajándék csomag!! Már megérte hisz egy ilyen CD mögött nincs munka, nincsenek érzelmek és persze semmi tehetség, hogy pár magát valamire tartó számomra ezek után tehetségtelen rádiós ezt művelhesse, megtegye... Nem, nem tudok azonosulni az efajta szánalmas és olcsó vagy ingyen PR-ral ami egy sok ember számára értékes és tehetséges ember nevetségessé tételéről és megalázásáról szólt és azt sem értem, hogy miért nem foglalkozik ezzel a témával a sajtó... kérdőjelek sokasága amikre talán soha nem kapok választ!?

Zenész berkekből az a hír járja, Bochkor Gábor probálkozott korábban "énekléssel" sőt még CD is lett belőle... blogom írása rákényszerített arra -bár ne tettem volna!-, hogy belehallgassak eme remek művekbe azért, hogy hallgattassék meg a másik oldal is... nem szeretném kommentálni se a művész urat, se zenei tehetségét, de legfőképpen ritmusérzékét! Remélem gitározni jobban tud mint énekelni mert állítólag efféle ambíciói is vannak. A hallottak alapján azért egy Les Paul-t nem igen adnék a kezébe...

Megemlékezés Daróczi Dávidról

...talán írnom kellene róla, bár félve vetem papírra azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek most - miután 3 órát töltöttem azzal, hogy a Daróczi Dávid életéről és haláláról szóló cikkeket, média megjelenéseket, találgatásokat vagy ködösítéseket átolvassam - a fejemben kavarognak

 Hogy miért tettem? Talán mert Kárász Robi és Batiz András oly' közel állnak a szívemhez, vagy mert "tunkolásként",  mint sokan mások, megnéztem azt a beszélgetést, ami Claudiával készült a reggeli Mokkában.  A kíváncsiságom átment egy számomra is furcsa érzésbe, egy olyan mély együttérzésbe, hogy a felvételt nézve folytak a könnyeim és azon vettem észre magam, hogy újra- és újraindítom a beszélgetést. Hogy miért? A számomra mindig is szimpatikus Liptai most nem a vörös démont alakítva, hanem saját magát vállalva ül a kamerák előtt és beszél torokszorítóan saját, talán életre szóló és abban a percben feldolgozhatatlan fájdalmáról. Megrázó volt látni, ahogy remegő kézzel tartja azt a láthatóan agyonszorongatott papírdarabot, amin Daróczi az utolsó írásos üzenetét hagyta neki élete utolsó napjának reggelén. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból a saját fajdalmamnak is érzem a történteket, bár Dávidot személyesen nem ismertem, de néhány családtagját, rokonát igen.  Feldolgozhatatlan és felfoghatatlan, hogy egy Férfi, aki közel a negyvenhez végre megtalálja élete nagy szerelmét, az igazi Nőt,  miért most hátrál meg és választja a halált. Érthetetlen, hiszen tudja, imádott párja hazavárja és annak kislánya is, akit sajátjaként szeretett. És, ha mindenki tudta, hogy súlyos depresszióval küzd,  akkor miért... miért... és miért nem segítettek rajta, hogy le tudja küzdeni azokat a démonokat akik nagy valószínűséggel a halálba kergették.
Azon a péntek estén miért hagyták magára, és miért nem sietett senki a segítségére azok közül, akikkel a halála előtti órában beszélt? Talán mert senki nem gondolta, hogy ez megtörténhet,  hiszen élete legboldogabb szakaszában miért tenne ilyet...ilyen borzalmat, hogy megannyi összetört szívet és lelket hagyva maga után a legkönnyebb utat válassza.  Egy olyan ember állt mellette, mint Claudia akinek a segítségével talán minden démont el tudott volna űzni az életéből. Miért élete utolsó percében üzent Claudiának, és miért gondolta meg magát a halál torkában és támadt fel benne az élni akarás ösztöne? Miért? Miért van ennyi miért, amelykre talán soha nem lesz válasz...
Mi ez? Valamiféle bizonyítási kényszer a gyengébb nem felé, hogy a Férfi "mindenáron" legyen erősebb és jobb egy kapcsolatban, különben a Nő nem tud rá felnézni? De hiszen Dávid már bizonyított, letett valamit az asztalra... Talán ilyenkor ez mégis kevés...kevés ahhoz, hogy "egy Claudia" mellett Férfinek érezhesse magát, vagy tényleg többet akart adni annál, ami láthatóan is boldoggá tette szerelmét?  Miért nem volt elég a puszta létezése, a "köszönöm, hogy vagy nekem!" a kő amelyben a gyémántok ragyognak, a megtalált társ, akiben "békére talált az életem" – hisz ezt sugározta Claudia, ami hatalmas erőt adhatott volna.  És ez az erő miért nem volt elég azélethez, az élni akaráshoz, ahhoz a vágyhoz, hogy "mellette öregedjek meg és közösen megoldunk minden problémát".  Azt vallom, nincs megoldhatatlan, de az kevés, amikor a sok barát elmondja, mit kellene másként tenned, de senki nem teszi le eléd az ételt csak váltig hajtogatják, hogy enned kellene...ez nem segítség. Talán, ha valaki kézen fogta volna...amit Claudia meg is tett, de már késő volt.  Hidd el Dávid, itt lenne a helyed közöttünk, itt a Földön és a szeretet a szerelem mindenen átsegített volna.  
Nem is gondolnánk, mennyi ember küzd anyagi gondokkal, akik szinte napról napra, hétről hétre élnek és még sem adják, fel mert élni születtünk, még akkor is, ha néha úgy érezzük, nagyon nehéz.. Vallom és hiszem, hogy a kilátástalan helyzetekből is van kiút, mert az élet mindig segít, mindig ad egy lehetőséget az újrakezdésre, csak észre kell vennünk azt az apró jelet amit kapunk...
S lám Claudia megkapta a Gesztesivel való hosszú és gyötrelmes kálváriája után, amelyből talán soha nem fogjuk megtudni mi  a valóság.  Megkapta Daróczi Dávid személyében aki újra értelmet és szerelmet hozott mindennapjaiba...a Férfi is megkapta csak Ő gyenge volt, és nem tudott erősen kapaszkodni az élet adta talán utolsó lehetőségbe vagy talán nyomasztó tehernek élte meg a hirtelen szerelemmé és csodává váló életét ahonnan csak a barátok segítsége hiányzott...
A rosszban is keressük meg azt az apró pici jót hisz ott van, és ne keressük a jóban is a rosszat, hisz kicsiny formájában abban is ott van. Élvezzük és éljük az életet, és őrizzük meg Daróczi Dávidot emlékünkben. Ha hallassz és látsz minket, akkor tudd, hiányzol közülünk a Földről, még ha megnyugvást is találtál az égben, és szeretném, ha lelked örökre Claudia mellett vigyázná álmát...

Én+Ők=Mi

Minden "csak vicceltem" mögött van egy kis igazság, minden "csak elgondolkoztam"-ban ott van egy kis kíváncsiság, minden "nem tudom" mögött van egy kis tudás és minden "már nem érdekel" mögött van egy kis érzelem...

Átsétáltunk az új évbe...

...bár azt gondolom, ez csupán a tavalyi folytatása, ami csak annyiban más, hogy januártól az elejétől kezdtük újra számolni a hónapokat, napokat...

Pránanadi ide vagy oda

Az elmúlt hétvégi tanfolyam után úgy érzem, hogy nagyon jó dolgokat tett és tesz az életemmel a Pránanadi – az életemnek pedig én lehetek az irányítója. Persze történtek apróbb fiaskók is, de ezeket még idejében helyreraktam, vagy maguktól a helyükre kerültek.

Az elmúlt hétvégi tanfolyam után úgy érzem, hogy nagyon jó dolgokat tett és tesz az életemmel a Pránanadi – az életemnek pedig én lehetek az irányítója. Persze történtek apróbb fiaskók is, de ezeket még idejében helyreraktam, vagy maguktól a helyükre kerültek. Ne erőltessük a dolgokat hisz az életünk úgy fog alakulni, ahogy az nekünk a legjobb, soha ne féljünk a változásoktól, hisz azok mindig új dolgokat hoznak az életünkbe – olyanokat, amikkel esetleg egy magasabb, intelligensebb kapcsolati, esetleg baráti szintre léphetünk. És, ami a legfontosabb, hogy vegyük észre a változást, azokat akik értünk vagy magukért változtak meg és mindig legyünk türelmesek mert megéri.

Ahogy előrébb és előrébb jutok a Nadiban, számomra szinte észrevétlenül változom, csak mások szólnak, hogy ebben, vagy abban pozitív irányba haladok… Igen, talán erősebb lett a családösszetartó erő bennem, és a felelősség, amit a szüleimért érzek. A vágy egy zajoktól mentes életre. Most, hogy közelednek az ünnepek, erősödik bennem a Szenteste hangulat utáni vágy, a család, Apa, Anya a karácsony illata.  Négy hónappal ezelőtt, a nyilvánosság teljes kizárásával, titokban zártam le a párkapcsolatomat - az én döntésem volt. Egyik este leraktam a lakáskulcsot a pultra, és eljöttem. Végleg. Nem kívánok részletekbe bonyolódni, hisz a kapcsolatunkba sok keserűséget hozott a nyilvánosság, amit a jelenlegi párkapcsolatomból teljesen kizártam!

Sokan kérdezik, hogy miért tűntem így el...? Nem tűntem el, de való igaz, nagyon megválogatom azokat rendezvényeket, amelyekre alkalomadtán elmegyek, és a mostani magánéletemet, párkapcsolatomat nem kívánom a bulvármagazinok hasábjain szellőztetni. Így minden sokkal jobb, hisz senkire nem tartoznak azon boldog percek, amiket egy-egy nyaralás, vagy síelés során él át az ember a kedvesével. Ez egy amolyan „100 éve ismerjük egymást” kapcsolat, amit - és ezt abszolút tudatosan - a média teljes kizárásával szeretnék illetve mindent megteszek, hogy úgy tudjam élni. Ahogy a húgom is teljes inkognítóban tudott és tud maradni amit hozzáteszem nagyon okosan és tudatosan csinál. A magánéletemben én is ezt a példát követem. Bár félve, de kimerem jelenteni, hogy erősen kötődik a szívem valakihez, akit széltől, vihartól is óvok.

Köszönöm szépen jól vagyok, és most már mosolyogva nézem azokat a „celeb” kapcsolatokat, amelyeknek tagjai az arcukra kényszerített bulvár mosollyal néznek ránk a pletyka lapok címlapjairól, hasábjairól – ráadásul érdektelenebbnél érdektelenebb hírek kapcsán. Szóval minden a régi csak a családi kötődés lett szorosabb. Köszönhetően a bulvárnak, hisz minél jobban egymásnak szeretnének minket ugrasztani, annál erősebbé teszik a családi összetartást, a kapcsolatom is működik szépen, lassan alakul. Azt hiszem a türelmemnek meglesz a gyümölcse, csak most már a bulvár kizárásával. Persze biztos akad majd egy ügyes lesifotós, vagy egy szemfüles újságíró - hisz nem bujkálunk, de jobban szeretjük az otthon melegét és hangulatát mint a zajos, és bámuló emberekkel teli helyeket. Fantasztikus érzés bezárni magad mögött a szeretett otthon ajtaját és úgy ölelni, élni, ahogy az neked az adott pillanatban a legjobb, kibontani egy üveg finom vörösbort, tévézni vagy közösen vacsorát főzni és boldogan simogatni a másik arcát tudván, hogy évek óta erre vártál hisz a karmád és ezer éve Őt szereted. Megtanultam a türelmet, hogy valóban a remény hal meg utóljára.

Gondolatok Nektek

És akkor hirtelen egy pillanat alatt tudod, érzed minden porcikáddal egyszer és először az életben meglátsz valakit és tudod, hogy minden álmod valóra vált amire addig vártál. Tudod milyen érzés amikor reggel felébred az ember a feje még kába a látása homályos a csipától nem is tudja pontosan hol van és miért, aztán hirtelen a reggeli tisztálkodás közben eszébe jut az álma. Először csak az álom egy pici szelete aztán a nagyobbik része majd szép lassan az egész. Felidéződik hirtelen a teljes történet. Ismerős lesz az egész és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud... Akármennyire próbálja, szeretné nem tud. Az álom üldözi tovább ott van minden percében, órájában. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy egész életen át... Ezt is megtehettem volna… Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok mint egy őrült, hogy visszajuthassak az álmomhoz mielőtt túl késő lenne és talán a türelemnek egyszer meglesz a gyümölcse!

Már nem bénázom el…

A november...

-NEM SEGÍTEK SENKINEK CSAK A CSALÁDOMNAK ÉS A SZÍVEMHEZ KÖZEL ÁLLÓ EMBEREKEN!

Ennyi hálátlan és szemét embert egy rakáson akik azt is elfelejtették honnan jöttek, hol születtek…én egy barom vagyok mert szinte kivétel nélkül mindenkin segítek, ha tudok és többségében tudok is, de amikor nekem lenne szükségem segítségre akkor mindenkit elnyel a föld és most nem a "kölcsönkérésre" gondolok, hanem szimplán emberi dolgokra ergo megvan az újévi fogadalmam: -NEM SEGÍTEK SENKINEK CSAK A CSALÁDOMNAK ÉS A SZÍVEMHEZ KÖZEL ÁLLÓ EMBEREKEN! A november nem téli hónap? Akkor mi? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! A folytonos kötöszködés és kritizálás! Gyerek koromban novemberben méteres hó esett…miért állsz le kedves blog olvasó és kötöszködsz velem folyamatosan akkor ne olvasd az írásaimat! Olvasd Csonka Piciét vagy Lola blogját, ha csak kritizálni tudsz vagy nézd a Csillag születiket vagy bármit csak engem felejts el! És tisztelettel megköszönöm a kedves hozzászólásokat és üzeneteket illetve a több ezres olvasottságot amit gyakorlatilag a fikázóknak is köszönhetek…na ez annyira belém volt szorulva, hogy most nagyon jó volt megszabadulnom tőle. Kedves, munkájukat végző és minden apró dologra lecsapó újságíró barátaim vagy nem barátaim tudom, hogy tudtok a sorok között is olvasni, de az éppen rossz napomat vagy nyűgösebb óráimat tükröző lehangolt és destruktívabb írásaim nem azt jelentik, hogy romokban heverek én és a „magánéletem”. Van annyi pletykás és szarkeverő ember ebben az országban, hogy a blogom olvasgatása nélkül is eljutnak hozzátok a hírek, de van úgy, hogy egymást áruljátok el mert éppen nem kedveli egyikőtök a másikat pedig holló hollónak nem vájja ki a szemét! Sokszor újságírók informálnak a keverésekről, hogy éppen ki és mire készül ellenem. De hát ez az ország már csak ilyen és azt gondolom ezt mindenkinek volt, van szerencséje a saját bőrén tapasztalni. Irigyek vagytok, de mire? Lehetsz botrányhős a média hamar farag belőled egyet hisz azokból azaz belőlünk soha nem elég vagyis a jó nagyon ritkán kell, vetkőzhetsz férfimagazinok címlapján, ha jól fel vagy tuningolva bár már csak kettő magazinnál házalhatsz, ha jók az adottságaid, de a szarból is lehet várat építeni mint, ahogy azt már több ízben is láttuk és megvettük! Nem vagyok a család fekete báránya nem szeretem, ha bárki is ezt mondja vagy állítja rólam hisz a három lány közül engem szeretnek a legjobban a szüleim hehehe. Áhh, ma jó napom van valószínüleg ilyen agresszív hangvételű blog még nem került ki a kezem alól, néha ilyen is vagyok…tudom ki járatott le tavaly a médiában tudom, hogy ki csinálta az olaszországi botrányt körülöttem. Tudjátok a hazug embet mindig hamarabb utolérik mint a sánta kutyát és még a végén, nehogy addig hergeljem magam amíg rendőrségi feljelentést csinálok az ügyből és beperelem, hogy  ő is érezze azt a meghurcoltatást és megaláztatást amin keresztül mentem, hogy megkeserítsem az ő életét is. Bár hosszú idő után, de nagyon könnyen megtudtam mert a buta kis hülye elmondta valakinek aki szeret engem annyira, hogy elmesélte nekem a történteket hozzáteszem nem lepődtem meg. Én már semmin nem lepődöm meg, de néha igen pl amikor a múlt héten az egyik nem nevesítem meg benzínkúton szeretett volna becsapni egy rafinált fiatal kasszás lány. Nyugodt voltam, de aztán kiabáltam mert mennyi embert csaphattak be így! A másik ami a csúcsok csúcsa az a pár- vagy társkereső oldal amire rengeteg beteg ember van „rákattanva” szinte már már függőséget okoz náluk eme web site, hát tényleg itt tartunk, hogy a férfiaknak ezek a nők kellenek akik, és ezért Uram bocsáss meg!, de egy ingyenes szexpartner kereső vagy magát hírdető oldalon keresgélnek életre szóló társat, szerelmet, kapcsolatot akik az első levélváltás után már a lakcímüket küldik és a női nem megszégyenítői, fogytékosok…és miért merek én kritizálni akit a média elhordott már mindennek azért mert, ha veszed a fáradtságot és élőben, személyesen megismersz akkor rájössz, hogy teljesen más ember vagyok mint amiket összehordtak rólam hisz kellett egy botrányhős!

Mestereim

Mindenkinek szól..., de tudom, hogy elsősorban nekem... A Pránanadi Alapítvány Kuratóriumának elnökétől Révbíró Józseftől kaptam eme levelet akit mélységesen tisztelek több dologért is, de ez már nagyon személyes.
Íme a levél: Azért írom ezeket a sorokat, mert egy élményemet szeretném megosztani Veled, Veletek, mert közvetve vagy közvetlenül Hozzátok is kapcsolódik. Tegnap este történt velem mindez az egyik Pránanadi tanfolyamon, Petrezselyem József a magyarországi nagymester társaságában.
Fantasztikus érzés volt látni a tanítványaimat a többiek között, nem csak azért mert egy nagy létszámú tanfolyamon az egyharmadát mi képviseltük a tanítványoknak, hanem főleg azért mert eszembe jutott, hogy azok érkeztek el az aktuális szintű tanfolyamhoz akik 2 évvel ezelőtt az első tanfolyamon voltak, amit már külön tartottam. Ami nagy boldogsággal töltött el az a hatalmas változás, amin pozitív irányba mentek át a tanítványok. Ők azok, akik minden tanfolyamon ott voltak ahova el lehetett menni, legyen ez 2-es, 3-as, csipi, utaztató vagy hemy-sinc tanfolyam, és természetesen a továbbképzéseken vagy meditációs tanfolyamokon. Látni rajtuk a hatalmas változást. Ez nem azt jelenti, hogy nekik nincsenek problémáik, de folyamatosan dolgoznak rajta, jönnek segítséget kérni, jönnek kezelődni, gyógyulni mert tudják, hogy nem mindennel bírnak még egyedül megbírkózni, és szeretnének nem megrekedni, hanem minél gyorsabban megszabadulni a problémáiktól.
Ennek az eredménye látszik rajtuk, pedig ugyan úgy nincs idejük hisz elfoglaltak családdal, férjjel, feleséggel, kutyával, macskával mint bárki más földi halandó... A különbség csak annyi talán, hogy nem hagyják magukat a körülmények által két vállra fektetni. Miért írom mindezt most neked, nektek le? Mert az jött ott...akkor, hogy osszam meg veletek ezt az érzést, mert lehet, hogy Te is ott voltál azon az egyes tanfolyamon, de valahol egy kicsit elakadtál, nem jutottál el valamelyik folytatásos tanfolyamra... Vagy nem akkor kezdted lehet, hogy korábban vagy későbben, de olyan dolgok jöttek, jönnek közbe, ami miatt megálltál vagy lassabban haladsz. De tudom, hogy mindannyiunkban megvan a késztetés a boldogság irányába csak nem tudunk vagy teszünk az érdekében eleget.(pedig sokszor karnyújtásnyira van tőlünk!) Itt az Alapítványnál az ország egyik legjobb csapata van, akik segítenek neked is. Az egyesen tanultuk, hogy nagyon nehéz kimondani azt a szót, hogy KÉREM, igen tudom, de vegyünk erőt magunkon és lépjünk tovább, mert ez az élet a változásokról szól arról, hogy minél többet megtapasztaljunk és megtanuljunk akár új dolgokat is. Ne mondj nemet magadra, a családodra az életedre, csak Te tehetsz valamit. Nekem az egyik legnagyobb boldogság, amikor látom, hogyan változnak, fejlődnek előrébb jutnak azok a tanítványok, akik eljöttek egyes tanfolyamra, mert nem véletlenül ide jöttél lehet, hogy már találkoztunk. Hasonlóan, segítek újból.
A feladatom, hogy megmutassam az utat, de csak azoknak tudom, akik eljönnek, és csak megmutatni tudom senki helyett nem járhatom végig. Már egy ember változása is megéri, aki elindul és kilábal a problémáiból.
Várlak sok szeretettel!
Eddig a levél. Igen, de lekéstük a repülőt és a következő gépet 5 perccel a beszállítás előtt törölték! Sok, sok, sok... Az én mesterem Szelezsán Zsuzsa aki mostanában nagyon sokat segített, segít nekem és Brigi barátnőmnek illetve egy remek embernek Petrezselyem Józsefnek köszönöm a sok türelmet ami reményeim szerint maradandó dolog hisz élni szeretnék vele KÉREM. Nagyon sokszor rajtam kívül álló okokból nem tudom a dolgaimat elintézni vagy véghezvinni...pedig tudom nagyon erős vagyok hisz nem foglalkoznék a Nadival, de most itt egy picivel többről van szó, de ez megint szigorúan magán és személyes jellegű.

KÉT VESZTESÉG

Reggel szomorú sms fogadott barátomtól, hozzá teszem legkedvesebb barátomtól Lakatos Leventétől, hogy megszűnik "A lap", a férfimagazin, az FHM.
Első blikkre picit meglepődtem mert tudtam, ő ilyennel nem viccelődik. Hát mi lesz velünk? És a férfitársadalom ama részével, amely ezt a tényleg színvonalas magazint előszeretettel vásárolta...

Tehát két férfimagazin maradt versenyben, mind a kettő egy ugyanazon kiadónál... Várjuk a versenytárs megjelenését! Hisz' az elmúlt két évben ez a harmadik férfimagazinunk ami valószínűleg a pénz hiánya miatt húzta le rolóit. Vegyük sorba, hogy biztosan nem tévedek! Először elköszöntünk a Penthouse-tól, majd ezt követte a MAXIM és most az FHM...

Szerintem persze két férfimagazin is bőven elég lehet a mi kis országunknak. Elég kellemetlen lenne, ha egy Playboy csődbe menne mert akkor azt kellene gondolnom, hogy nálunk minden tönkremegy. Azok a dolgok amik más országokban pompásan működnek, üzemelnek azoknak nálunk valahogy nem akaródzik, de hát ez van.

Aztán még egy számomra súlyosabbnak vélt csapás, ami már sajtóközleményben is kiment... "Kedvenc" közösségi oldalamról, illetve Veréb Kata szomorú írásából értesültem róla, hogy tényleg vége! A Danubius Rádió megszűnik és ez talán már végleges. Hajjaj! Ez már a pályázat eldőlésekor megdöbbentett, de azt gondoltam, talán visszafordítható hisz a Danubius örök! Ezek a frekvenciák...semmi nem örök mint azt már volt és van szerencsém az életem során folyamatosan tapasztalni. A jó dolgok rövid életűek a rosszak valamiért erősebbek, de a 2012-es év mindent megváltoztat, de ebbe nem szeretnék bele menni...

Küzdelem a magánéletemben, a magánéletemmel mert megint olyan dologban vagyok benne, amitől óva intettek, de hát miért ne mennék a saját Skorpió fejem után... Az értetlenkedő fejét minden olyan bugyuta embernek aki nem fogja fel, hogy papíron felnőtt ember vagyok, hozzáteszem papíron... miért nem erőszakosabb velem minden nálam okosabb és tapasztaltabb kívülálló ember!

Itt a tél és a hideg. Jobban viselném saját "nyomorúságomat", ha nyár lenne és sütne a nap. Nyomorúság alatt értsd még mielőtt valaki félre értené, hogy fáj a könyököm mert pár hete síelés közben egy hatalmasat zakóztam...jobbulást nekem!

AGAIN

Hát ide kuporodtam a gép elé, hogy írjak egy remek blogot...

 ...délelőtt határozott elképzeléseim voltak a tartalmáról, mostanra minden szertefoszlott, és a nagy része el is felejtődött. Szegény elfelejtett dolgok, amik talán soha nem kerülnek megírásra.

Rövidke időt eltöltöttem ama közöségi portál előtt, ami még nem akkora fertő és unalom mint, egy másik, csak sokkal régebb óta működő oldal ahonnan mostanában egyre többen törlik magukat, amióta köztudottá vált ama tény, ami persze nincs bizonyítva csak egy fikció, hogy a Nemzetbiztonság üzemelteti és használja előszeretettel a mi kis országunk bünözőinek a felkutatására...hát nem tudom, pedig sokan azt hiszik, hogy én tudom, és megosztva eme számukra fontosnak tartott információval az arcomat figyelik, hogy én miként reagálom le a találgatást. Számomra semleges...pfff. Azt hittem, már soha nem lesz november, ami számomra több okból is kedves hónap, a születésnapom hónapja és az Anyu névnapja is ebben a téli hónapban van. Jajjjj ne 35 éves leszek! Fránya, fránya, fránya időmúlás, és mindenkit fiatalabbnak érzek magamnál, de mindenkit. Most hosszasan könyököltem, néztem magam elé és azon méláztam, hogy az életem felénél járok, döbbenet, hmmm, és az a vicces, hogy nem érzem magam ennyinek...na jó csak, néha...néha, néha, de főleg az esti lefekvések előtt, és az edzések után szóval egyre sűrűbben.
Ne szomorkodj Györesz, lesz ez még így se sőőőt! Tudom...dom..dom. Este fél
9 van, de már az ágy felé pislogok, én öregcsont, pedig relatív nem keltem korán, 8-kor emeltem ki habtestem az ágyból, és indultam meg a fürdő felé.
Új taktikám van, csak zuhanyozás után nézek először tükörbe, még akkor is, ha első utam a hűtőhöz vezet, ahol kotorászni szoktam a reggeli csümölcslevem után. Apropó, hűtőben kotorászni jó, csak Anyu nem értékeli 10 pontosra ezt a gyakorlatot, hisz' ismer, hogy csak pakolászok benne, de soha semmit nem veszek ki belőle, de ez azért van, mert mire átmegyek az Anyuékhoz, addigra nem a frigóban szunnyadó dolgok után sóvárgok, hanem a tűzhelyen vagy a sütőben lévő ételek után. Anyu jól főz, vigyáz Apu hasára, és az én pocakomra is. Édes, aki mindig megkérdezi, mit főzzön nekem, bármit megcsinál csak egyek. Jó, jó tényleg rossz evő vagyok, dehát soha nem voltam falánk haspók. Áááá szomorúan látom a munkájukat, és csatornájukat árván hagyott színészeket és közszereplőket, hogy lesoványodnak, és ez nem cinikus megjegyzés, hanem valós sajnálat annak ellenére, hogy senkit nem szabad sajnálni hisz ennél lenézőbb dolog nincs, dehát miért nem gondoltak a sanyarúbb időkre is vagy arra, hogy semmi nem tart örökké főleg ebben a labilis országban mint a miénk. Mindegy is legalább lefogytak...remek és elmés megjegyzés tőlem. Nem csak Norbi és Réka képes csodákra. Sztárral szemben hohóóó már várom. Apropó, hó az élvezetes hó, ami valóban jót tesz annak, aki élvezetesen jól tud síelni, és nem vagánykodik vadállat módjára.
Nekem jó tanító mesterem volt, anno dacum jóóó pár évvel ezelőtt.
Más... Szállító bármelyik része nálam 10 pont! Igen, Bridget Jones után bár vicces az egymás után következés, szóval a Szállító a második kedvenc a listámon. Jó pali jó autóval amit jól is vezet. A "pali" szó használata Anyunál kiveri a biztosítékot pont a múlt héten kapott le a tíz körmömről azért, hogy ne "palizzak" mármint a szó használatra gondolt mire én annyit mondtam, hogy Anyu nem "palizok", dehát így hívják a füll-orr gégészt akihez járok. Dr Hajós Pálnak, akit csak a nevén igyekszem említeni. Amúgy való igaz én is utálom eme szó használatát mint, ahogy azt sem szeretem, ha valaki csúnyán beszél, jelentem én önszorgalmú vagyok és az idegen emberekre is rászólok finoman, ha rondán beszél valaki körülöttem.

Levél a múltból

Egy régen megíródott levél valakinek... picit átírva.

Borzalmasan klassz dolog hősnek vagy önfeláldozónak lenni, talán menő is a mai világban és most nem csak magamra gondolok, hanem más hülyékre is, de kifizetődő dolog a jövőre nézve?…Nem állok senki elé, nem mondom a szemébe senkinek az érzéseimet a gondolataimat hisz megtettem azt már elégszer, legfőképpen azért nem teszem mert a lehetőségét sem szeretném megadni annak, hogy reflektálják azokat. Mostanra jutottam el arra a szintre, hogy én mindenkit meghallgatok aki megkér, hogy hallgassam meg. A másik fő ok, hogy zárkozott és idegen közegben gátlásos ember vagyok, ha efféle dolgokról kell nyíltan és öszintén beszélni ami hozzáteszem egy „kapcsolatban” a jól működő szex után a második legfontosabb dolog…öszintének lenni, de nem csak magunkkal, hanem a másik emberrel szemben is. Sokszor saját magunknak sincs bátorságunk beismerni dolgokat félve szembesülni saját gyengeségünkkel vagy belső magányunkkal. Sajnálom, hogy kiemelték a vitorlást a Balatonból hisz „bénázásom” miatt alig voltam vízen, de „Ábel” jövőre is lesz csak most a parton alussza téli álmát.

Aki a „párom” azt szeretem ezt tudom, mint sok más dolgot és ilyenkor szembesülök a saját kesze-kusza gondolataimmal amit, régebben még jobban összezavart egy-egy kóbór probálkozás a „szépfiúk” között…soha többet! Ki ez és mit akar a számomra értékesnek tartott világomban, életemben? Miért ér hozzám és ül be a mások álltal ostobán „irigyelt életembe” amikor én párkapcsolatban igyekszem élni egy számomra normálisnak vélt férfival!

Nem tudom eldönteni, hogy szerelemmel? vagy csak egy nagyon erős vonzalommal (ami talán egyenlő a szerelemmel?) kötődöm és talán azért nem tudok dönteni mert minden más lett, de legfőképpen én változtam meg ami most már tudom a korral jár, ahogy öregszem egyre nehezebben viszem a bőröm vásárra. Számomra is íjesztő ez a nagy változás, hogy mennyivel türelmesebb, kitartóbb és kedvesebb ember lettem. Minden reggel egy másik ember néz vissza rám abból a fránya igazmondó tükörből, ahogy éppen összegyűrt a kispárnám.

Párkapcsolat? Barátnő? Barát? Melyik, de akkor ki vagyok én vagy ezekre az élethelyzetekre van valami különleges szakszó?

Én olyan párkapcsolatot szeretnék ahol a férfi A férfi. Nem szeretnék olyan társ vagy nő lenni aki a szomszéd férfi kockás hasát nézegeti, de szerintem sok nő gondolkozik hasonló képpen.

Amíg a múlt sérelmeit nem tudod lezárni vagy feldolgozni addig jelened sincs, de a jövődet sem tudod építeni hisz csak rágódsz és mérlegelsz. Hoztam én is hibás döntést tavaly ami az akkori érzéseimnek megváltásnak tűnt, elvakított, mocskosul nagyot csalódtam mert hamis gyémánt volt és akkor ott szembe tudtam volna köpni, de nem tettem mert az élet megteszi helyettem tanítja a Pránanadi és persze lényeges dolog a megbocsájtás amit nekem még gyakorolnom kell bár már az egómat a felére préseltem azért még akadnak nehezen felfogható tények, de öröm az ürömben, hogy a valódi kő itt csillog az újjamon. Nem haragszom senkire nincs miért a haragommal táplálnom más embereket hisz ez luxus lenne…

Tisztelem és egy okos, megfontolt, ámde rafinált ember persze magamat sem tartom kevesebbre, kitűnő tanító mestereim voltak és az ereimben sem hétköznapi vér csordogál. Fontos, hogy lássanak, hogy kiemelkedjek a tömegből mert más vagyok és talán ezért tudtam szert tenni különleges barátokra is.

A múltam…igen, talán ez a titok egyik nyitja ez tart és köt hisz majd mindent tud rólam. Elfogad úgy, ahogy vagyok és cserébe én is elfogadom őt olyannak amilyen és ez akár vonatkozhat a szüleimre is akik a mai napig fontos szerepet töltenek be az életemben. Persze csinálja, hülyítse az ostoba nőket hisz én is ezt tenném, ha férfi lennék, de amikor Téged ölel és a hajadba hajtja az arcát Téged szimatol az akkor és ott nagyon öszinte. Nem kérdezel mert rá nézel vagy hallod a hangját és tudod mi van vele.

Helyesírási hibáimért utólagos elnézéseiteket kérem hisz mindig akad reklamáló, de talán így is érthető voltam.

Ez meg az

Nem bírok magammal, ha rám jön a rosszalkodás... mint egy neveletlen, rossz gyerek, de csak akkor, amikor tudom, hogy szabad. amikor senki nem lát, csak a szüleim vagy a legközelebbi barátaim.

Sziasztok!

Előkerültem ismét…

Nem bírok magammal, ha rám jön a rosszalkodás…mint egy neveletlen, rossz gyerek, de csak akkor, amikor tudom, hogy szabad, amikor senki nem lát, csak a szüleim vagy a legközelebbi barátaim. A tévében Szabó Patrícia főz pffffff - ahogy Már Robi írná, mondaná. Jut eszembe valamikor egyszer nagyon finom pesto-s tésztát vacsoráztam, a részletekbe nem mennék bele… vannak olyan magánéleti dolgok amiket most már féltve óvok a bulvártól és ezért soha nem fognak kitudódni, illetve talán igen, ha szeretném! Majd, ha eljön az ideje mert egyszer mindennek eljön a maga ideje. Szép, lassan, ha majd elkészül a könyvem...

Szerelem? Nem, nem vagyok szerelmes, de tudnék az lenni, ha szeretnék. Most csak szeretet van, de az nagyon erős. Most minden így jó, ahogy van. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, tulajdonképpen semmi nem történik, hisz minden folyik a maga medrében. Anyu beteg, megfázott vagy valamilyen vírus, de lehet én fertőztem meg. Apropó! Nagyon cudar volt a csütörtök este, azért akad kalamajka az életében… ennek is vége lesz egyszer. „Fiatal” edzett csajszi vagyok aki bírja a kiképzést. Metzker Viki barátnőmmel elmentünk megnézni Lakatos Márk divatbemutatóját az Arena Plazaba. Ez egy igazi és utánozhatatlan show műsor volt. Szóhoz sem jutottunk Vikivel, annyira tetszett, Manyi többszörösen hozta a formáját. És ami utána következett… mindezt betegen torokfájással.

Soha nem tudom merre induljak haza, hisz két otthonom is van. Egy hónap és 35 éves leszek atya-gatya a tükör mást mutat természetesen sminkelés után, de miért büntet az idő a múlásával... Cigi nincs, alkohol havonta egyszer (ennyi belefér), drog soha, plasztikai műtétek 3 éve semmi, új állatok nagyon sok, szerelem nem beszélünk róla, ragaszkodás van csak még nem tudom kihez :) illetve tudom csak még várok, Berlin nulla, tanulás muszáj… hehehe

Vannak napok amiktől mindig ver a víz. Már megint egy fránya hét, de jól indult… délután beszéd tanárhoz kell mennem amit mindig nagyon élvezek. Nyelvtörők, Kalevala és borzalmasan rímelő versek… tetszik. Ma elintéztem a privát elintézendőimet: csekkek és egyéb állat fajtáik, amik mindannyiunk életét megkeserítik. Térdelek a gépem előtt és nézem, ahogy az nyár utolsó napsugarai besütnek az ablakon. Elkerülhetetlen, hogy szegény Mikulás ne fagyjon halálra minden decemberben? Akkor van a húgom születésnapja… 34 éves lesz és 24-nek néz ki a mázlista - pedig két csodálatos gyereket szült. Mit főzzek vacsorára? Lehet, hogy megfűzöm a barátnőmet, hogy üssön össze valamit és átgurulunk hozzá, Ő nagy vendéglátó és remek szakács, sokat tanulok tőle. Holnap este születésnapi buliba megyek, ma este Plasztik szépségversenyre, amit a Gerényi Kata szervez... meglátjuk. Ennyit megérdemlek…

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, és megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. Kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget - egy felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz! Hogy valóban erős vagy!

Szép holnapot!

Ha a szerelem elmúlik

Sziasztok! Indul a hét…Jajjjj…munka, intézkedés, ügyvéd, Nadi…főiskola és nyelvtanulás!

Egész nap rohanás megállás nélkül, versenyfutás az idővel: csak a szokásos. Apuval el kellett szaladnom elintézni valamit és a legnagyobb kereszteződésben, ami Budapesten található, megállt a autóm. Az egyik lopásgátló-megszakítás adta fel a szolgálatot - van ez így. Megoldottam a problémát és indulás tovább. Utólag bevallom, nagyon megíjedtem, de olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy…segít a Pránanadi:-)

Lassan meggyógyulok, hisz napok óta gyötör a nátha, de igyekszem kerülni a gyógyszereket; bár Anyu nagyon szorgalmazná, hogy szedjek valamit, én maradok a jól bevált mézes teánál és a szeretetnél amit kapok. Nagyon sokan betegek körülöttem, valamilyen járvány lehet vagy mi a vacak. Csodálatos az idő süt a nap és meleg van, pedig itt van az ősz itt van újra, de „csináljuk” a napsütést és a jóidőt. Ez már őszi meleg, a nyár utolsó próbálkozásai, akárhogy is szépítem, lassan - hangsúlyozom, lassan! - itt a tél. Pont azon agyaltam, hogy talán mire meghalok addigra érek végére a megoldásra váró dolgaim elintézésének.

„Azért vannak a jó barátok...”…ezt a Máté Péter dalt dúdolgatom magamban napok óta, valamiért nem tudok szabadulni tőle. Nem jó szerelmesnek lenni, tartom magam ehhez a mottómhoz, és ezt naponta többször el is mondom, természetesen Szilvi barátnőmnek is, aki szerelmes akar lenni! Hiányzik neki az érzés, aminek igyekszem meggyőzni az ellenkezőjéről természetesen eddig sikertelenül. A szeretet mindent kibír és én ezt tudom, egyet nem, hogy elmúlik. Szeretünk és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb mindennél, mint a fizikai fájdalom, kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy öregszünk, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nehézkes mozgásúak leszünk, még elfogadható valahogy…nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül meghalunk még mindig elfogadhatóbb, ha keservesen is, hisz nem tudunk tenni ellene. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás vagy bizakodás: majd csak lesz valahogy, az ember végül megadja magát, mert kénytelen. De az, hogy a szeretet elmúljon, nahát az elfogadhatatlan! Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít, de semmi. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk, hogy ez nem történhet meg! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és elpusztíthatja az emberiséget, pedig már ez is meghaladja a képzelő erőnket, fantáziánkat, mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.  De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet SOHA! Áhhhhhhh…