LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

Kedvesemnek...

Я рекомендую это своему дорогому Nikolajnak...горошина и ястреб...

...Nem sejted, mert belülről fakadó érzés. Te nem keresed Őt, s Ő sem téged, de egyszer hirtelen arra ébredsz, hogy ez az érzés beleszőtte magát az életedbe és már ez irányít mindent.

Российский акцент...

A Férfi magabiztos határozottságával vette le lábáról a lányt. Az udvarlás hosszú, és egy életre emlékezetes hetei, amit csak a megismerkedésük furcsa, ám annál érdekesebb percei tesznek még felejthetetlenebbé. Egy amolyan mindörökké "gravír" kettőjük sorsában, életében. Akár a hamis illuziónak tűnő szép autó is levehette volna a lányt a lábáról, de ennél sokkal többről volt szó. Az első, éjszakába nyúló telefonbeszélgetés felejthetetlen mondatai... Az első randevú, és az első közösen elfogyasztott ebéd, ami akkor elválaszthatatlanná tette őket. Amikor minden olyan, amire vágytál, mint amit elképzeltél, megálmodtál. A Férfi százszor, ezerszer erősebb a lánynál, szigorú vonásai kedves, érző embert takarnak. Ereje, fellépése, tekintélyt parancsoló a környezete számára. Orosz akcentusa, az első pillanattól még vonzóbbá tette a lány számára. Az első éjszakán, a lány ott feküdt a Férfi óvó ölelése alatt, érezte, ez az a perc aminek soha ne legyen vége. Húzta, nyújtotta volna a pillanatot talán a végtelenségig, csak soha ne múljon el. Tudta, hogy ez lesz az az érzés amibe mindig kapaszkodni fog. Ami képes lesz a rossz dolgokon is átsegíteni, mert tudta, ez az ölelés rá vár, ami mindig ott lesz. A két erős kar, amibe pici kezeivel kapaszkodhat. Tudta, Ő az a Férfi akire várt, talán hosszú évek óta. Akkor, ott úgy ölelte a Férfi a lányt, mint akit soha nem szeretne elengedni és, ha akkor ott meg kellett volna halni, boldogan, mosolyogva tette volna meg... Lett köztük egy láthatatlan szál, ami talán egy életre összeköti Őket. És ott is marad örökre. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten...

Talán... csak egyszer az életedben, de eljöhet egy pillanat, amikor meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Amikor ott álltok egymással szemben és elvesztek a másik tekintetében. Tudod, hogy nem kell semmit mondanod, a gátlások leomlanak benned. Félsz, rettentően, kimondhatatlanul hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is... A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Egy esélyt a szerelemre...

Alig veszed észre, de csak erősödik és magadnak sem mered elismerni, de már valami mássá alakulsz át. Nem leszel tökéletes, de jobb emberré válsz az által, amit érzel. Mert van Valaki, akit csak önmagáért szeretsz. A semmiért is teljesen, és ez lehetne a legszebb dolog a világon. Lehetne... Őszintén és önzetlenül szeretni valakit, neki adni mindent. Figyelni Rá, védeni, ölelni, ha bánatos, vidáman vele nevetni, ha boldog, s az életének részévé válni. Éjszakába nyúlóan beszélgetni, vagy csak átölelni csöndben, miközben tudod, hogy bármi történjék is, rajtatok kívül nem számít semmi, csak az ölelése, az illata. Az ahogyan átölel benneteket a csend, és átkerülsz egy olyan világba, ahol csak boldogság van, és semmi nem fáj. Egy olyan világba, ahol kettőtök számára nincs akadály, ahol már nem tűnik olyan félelmetesnek semmi. Ahol nincsenek lehetetlennek tűnő akadályok, mert ketten felül tudtok emelkedni rajta. Szembe mersz szállni mindennel, mert Valakinek szüksége van Rád. Lehet, Ő nem is tudja, hogy mennyire csak Rád! Az egyetlen hely, ahol biztonságban érzed magad, a karjai között, s a Te karjaid is védelmezően ölelik körbe erős testét. Képes lennél meghalni csak azért, hogy soha ne érjen véget ez az érzés. Akinek a szemei ragyogásában megtalálod azt, amit mindig is kerestél, önmagad, s attól a pillanattól tudod, hogy biztonságban vagy. Ő az egyetlen, aki ennyire fontos Neked, aki jobb emberré tehet, akiért bármikor képes lennél bármire. Akinél nem vágysz többre, minthogy szeressenek, és Te is szerethess. Kiegészítitek egymást. Akinél tudod, hogy egyedül elsüllyednél a bajok mocsarában, aki nélkül elvesznél. A lelki társad nélkül...
Ők már érzik és tudják, hogy van valaki, aki a világon a legfontosabb számukra, bár pár kisebb küzdelem után, de összefonódik a sorsuk.

Jobb ember leszel, a lelked és a szíved nemesedik, talán soha nem éreztél még ekkora tiszta, és őszinte szeretetet. Hiszen magad sem vágysz többre, mint megbecsülésre, szeretetre. Csak boldog akarsz lenni. Egy kéznyújtásnyira van Tőled. Soha nem hagyod el, hisz neked mindennél fontosabb. Bármi is történt, bármi is történik, Ő mindig fontos lesz számodra és mindig megtalál, mert Te mindig ott vagy mellette, szinte Benne éled az életed. Üvölteni tudnál a fájdalomtól, annyira hiányzik, ha nincs melletted. Ám ami igazán lényeges, az már beitta magát a szívedbe, a lelkdbe, és tudod, hogy Örökké szeretni fogod Őt. Nem menekülsz el az érzéseid elől, hanem vállalod azokat. Vele maradnál életed végéig, nem hagyod, hogy bármi baj érje. Féltve véded, óvod Őt, az Őrangyalává válsz. Mindig lesz a szívedben hely számára. Csak akkor szereted Őt igazán, ha minden küzdelem és fájdalom dacára, benned nem változik semmi az irányában. A szemeinek ragyogása, a hangja csilingelése és a mosolya minden percedet, órádat átitatja. Az a semmihez sem hasonlítható érzés, mint amikor Vele vagy, amikor átölel, az a szívdobogás, amikor együtt, ritmusra éltek egymásban. Az a lebegés, amit együtt éltek meg...

Amikor rágondolsz, meghalsz, s abban a pillanatban éledsz újjá, mint hamvaiból a Főnix madár, ezáltal Ő válik számodra halhatatlanná...

 


Címkék:
Értékelés: 4.42 Hozzászólások: (0)

Papírra vetett sorok...

"Bánsz minden kihagyott programot a barátaiddal és a Családoddal. Mert már tudod, ezekből lesznek a felejthetetlen emlékek. Bánsz minden el nem készített fotót és meg nem írt levelet a szerelmednek."

 

Ne higyj a szerencsében. Nem létezik. Hamis illúzió. Véletlenek sincsenek. Minden történik valamiért. Funkciója van az életben. Megfoganunk, megszületünk és meghalunk. Higyj Magadban, Magadnak. A megérzéseidnek… Mindennek ára van, az életnek is. A sors semmit nem ad ingyen, bár sokan ezt hiszik… Én most törlesztek.

 

Amikor életre kel minden, amit eddig csak a filmekben láttál. Amikor megérted a kis barátod Mátyás, gyerekkori ragaszkodását „Bikkanokkához”, aki szemben a hegyen lakott. Édesapád állandó féltését a gyerekei, és az unokái felé. Édesanyád szűnni nem akaró „megetetési” kényszerét, a Családjával szemben. Amikor a néha idegesítő Szülői ragaszkodás kincsé válik. Megérted a zenész olykor betegesnek tűnő kényszereit, a 40 éves férfi Ödipusz komplexusát a 80 éves anyukájával. A büszke Húgod szigorú, ám tudatos gyereknevelését. Amikor megérted a fáradhatatlan Nővéred sikerének titkát. A vitorlázás szabadságérzetéhez való ragaszkodást, a vadász napokon át tartó hajtó ösztönét a trófeáért. A motoros függőségét a motorjához és annak minden egyes darabjához. A fotós tökéletességre való törekvését. A kutyát aki mindig az öledben szeretne aludni. Amikor a fájdalomtól már nem tudsz sírni, hisz a könnyeidet a boldog, ritka pillanatokra tartogatod. Érted a barátot, aki csak ölelni szeretne. Amikor megérted a sikeres fiatal szerző, Lakatos Levente üzenetét. Amikor megérted miért hiányzik Ő, és a többi barátod. Már tudod, hogy csak ezekre az emberekre számíthatsz. Bánsz minden meg nem tett telefonhívást, minden el nem küldött üzenetet, hisz csak 1 perc a napodból. Bánsz minden el nem fogadott almát az Anyukádtól. Hisz most már tudod, tiszta szívből adta. Bánsz minden kihagyott programot a barátaiddal és a Családoddal. Mert már tudod, ezekből lesznek a felejthetetlen emlékek. Bánsz minden el nem készített fotót és meg nem írt levelet a szerelmednek. Már tudod hol hibáztál. Emlékszel az évre, hónapra, napra, órára, percre… akkor is, ha 20 évvel ezelőtt történt. Tudod mikor léptél olyat, ami alapjaiban változtatta meg az életed. Szeretnéd visszacsinálni, de már nem sok értelme lenne. Tudod, hogy mindig előre kell nézni, és nem a múltban keresgélni, turkálni. Megbocsájtasz azoknak akik rosszat kívántak vagy akár tettek neked. Megbocsájtást kérsz azért, ha ugyan így cselekedtél volna. Amikor a megszokottnak tudott minden napi dolgokról kiderül, hogy valójában mekkora kincsnek számítanak. És az értékesnek tartott tárgyak igazából mennyire értéktelenek és hasznavehetetlenek. Amikor a filmekben látott történetek egy csapásra életre kelnek. Egy asztalnál esznek veled vagy melletted alszanak. Amikor a bankrabló igazítja meg az ágyadat, a heroin csempész melegíti meg az ételed. Amikor csak a neved különböztet meg a másik embertől. Amikor megérted miért fontos, hogy beszélj idegen nyelveket. Amikor már tudod, hogy tükör nélkül is lehet élni. Már érted miért okoz boldogságot, ha a síró gyermek legszebb álmodból ébreszt… hisz Ő a legszebb álmod. Már érted, hogyan képes egy Szülő eget, földet megmozgatni, ha a gyermeke bajban van. Már tudod kik azok az emberek, akikért a fél életed adnád, ha csak pár évvel is, de tovább élhetnének. Amikor megérted a vallásos ember ragaszkodását a saját Istenéhez, legyen a világ bármely pontján.

Amikor teljesen mindegy milyen a bőröd színe, hisz ugyan olyan ember vagy mint én...

 

Te kiért adnád a fél életed?  


Címkék:
Értékelés: 1.83 Hozzászólások: (15)

Itthon...

Itthon... Itthon...

 ITTHON VAGYOK!


Címkék:
Értékelés: 3.76 Hozzászólások: (5)

Az Igazinak hitt Igaziról

"A Barát soha nem hagy cserben... hisz kapcsolatok, Igazinak hitt "Igaziak" jönnek mennek az életünkben, de a Barát örök. Irígység és féltékenység mentes, őszinte viszony."

Írni akkor szükséges amikor úgy érzed olyan mondani valód van, amivel segítesz vagy adni tudsz valamit. És, ha az írásoddal csak egy emberen segítettél a több ezerből, már megérte. Ez a siker. 

Gondolkoztál már azon, hogy honnan indul a siker? Ha lekellene rajzolnod a sikert egy grafikon segítségével, Te honnan indítanád a vonalat? A tojásból kikelt fióka még nem tud repülni. A Szülei táplálják különben éhen halna. Ahhoz, hogy repülni tudjon, erősödnie kell. Majd amikor eljött az idő, hogy megtanuljon repülni, ami elsőre, de talán másodjára sem sikerül, kiesik a fészekből és a földről próbálkozik felszállni. A gyengébb fiókák elpusztulnak az erősebbek túlélik az esést és megtanulnak repülni. Ki így, ki úgy, de repülnek. Innen indul a siker és talán ez válasz arra is, hogy miért nem leszünk mindannyian sikeresek. Illetve egyformán sikeres emberek. A maga életében mindenki sikeres. A házmester a saját kis lakóközösségében, a sarki közértes az utcájában, egy előadó művész a hazájában... Mindannyian sikeresek vagyunk, ki család Anya, Apa, Szülőként. Ki az iskolában mert jó tanuló vagy mert a lányok kedvence vagy mert a suli legjobb kosarasa. Látod Laurám ezért kell tanulni és hajtalak akkor is a suliba, amikor nincs kedved menni. 

Sokszor mélázok, merengek és azon tűnődöm, hogy tudtam túlélni élethelyzeteket. Végig nézni fájdalmas történéseket és végig csinálni olyan dolgokat, amibe talán más beledöglött volna, ha az Ő életével történnek mindezek. Talán erős vagyok vagy ekkora élni akarási ösztön van bennem? Előttem lebeg Édesapa végtelen és fogyni nem akaró kitartása es büszke léte. Talán erőt ad, hogy olyan emberek között nőttem fel akik nagy dolgokat tettek le az élet asztalára és oldottak meg megoldhatatlan gondokat, problémákat... Mire "megöregszünk" jó ember ismerőkké válhatunk. Főleg, ha életünk nagy részét nem íngerszegény környezetben töltöttük. Annyi féle ember típus van és mindenki a saját élete szerint "osztályozza" Őket. Így alakul ki a Barát, a haver, az ismerős, a Bizalmas, a Társ, a gyerekkori jó Barát, az aki mindent tud Rólad, az akivel tudod, hogy nem szabad szóba állnod, az akire tudod nem számíthatsz, az aki becsapott, az aki kihasznált. Vagy mindezeknek az ellentéte. Sok fiókba rakod el azt a több száz vagy akár ezer embert akivel életed során találkozol, akik közül csak egy az Igazi. Van aki fiatalon találkozik az Igazival, de van aki több, csalódásnak hitt nem sikerült kapcsolatnak vélt "valami" után kapja meg az élettől az Igazit. Persze a kezdet kezdetén azt gondolod mindenkiről, hogy Ő az Igazi aztán, ahogy telnek a hetek, hónapok rájössz nem Ő az. Csalódásként éled meg az elpazaroltnak gondolt hónapokat, éveket... Mert nem akkor simogat meg amikor az érintésére vágysz, nem akkor bújik Hozzád amikor a védelmére lenne szükséged és a kezét sem akkor nyújtja amikor segiteni kell. 

Tudom fontos az érintés. Az ölelés, érezni Őt. Az erőt, biztonságot amit csak Ő adhat Neked. Az arcának símogatása olyan gyengéden, ahogy csak Őt tudod így... Ránézel és azt a csillogást látod a szemében ami csak akkor csillog így, ha egymásra néztek. Érezni a szívdobogást amikor tudod hozzád jön. Remegve készülödsz mert tudod, tetszeni szeretnél neki, mert Ő az Igazi. Akinek illatát akkor is érzed, ha több száz kilóméterre van Tőled, mert bőrének olyan illata van amilyen soha senkinek nem volt. Akitől, ha üzenetet kapsz még a telefonodat is mosolyogni látod. Aki, ha hív akkor is jó kedved lesz, ha valamiért szomorkodtál. Aki, ha jó kedved van Veled örül, ha szomorú vagy megvígasztal. Akivel a bundáskenyér is ünnepi lakoma. És, ha mindez meg van akkor még mindig történhet valami, ami miatt elveszítheted az Igazit mert nem biztos, hogy neki Te vagy az Igazi. Vagy dönthet az élet úgy, hogy elveszi Tőled az Igazit. Ezért becsülj meg minden percet, másodpercet amit az Igazinak vélt "valakivel" tölthetsz. 

Ha csak egy másodpercig is boldog lehettem már megérte... abból nekem kevés jutott, de azokat a másodperceket megbecsülöm és örökre emlékezni fogok rájuk!


A Barátokról sem feletkezz meg soha hisz Ők azok, akikre számíthatsz jóban, rosszban. Ne bízz az élet furcsa fordulataiban, ne legyél naív és ne hidd, hogy mindenki Barát aki annak mondja magát..., dehogy. A Barát majdnem ugyan az mint az Igazi. Ölel, megsimogat, ha látja arra van szükséged. Egymás vállán pityeregtek, ha úgy adódik vagy együtt örültök egymás sikerének. A Barát soha nem hagy cserben... hisz kapcsolatok, Igazinak hitt "Igaziak" jönnek mennek az életünkben, de a Barát örök. Irígység és féltékenység mentes, őszinte viszony. 

Idézetek a facebook post-jaimból Mindenkinek:

"Soha nem adom újra! Soha nem veheti el senki! Soha többet nem fogok hinni senkiben! Soha többet nem törhet össze semmi! Soha többet nem mutatom meg a szárnyaimat senkinek, aki nem méltó rá! Pedig volt aki repült is vele! Csak engem lelöktek maguk mellől! Most már tudom, hogy a SOHA szó nem létezik!" 

"Ne forgass filmet a Mesekönyvből, mert az csak addig "mese" amíg életed "hőseit" Te magad képzeled el... És bár felnőttek vagyunk, de mesékre nekünk is szükségünk van... egy ölelés a "Jótól" vagy egy csók a "Hercegtől..."

http://www.youtube.com/watch?v=-zFf7004uVs



Címkék:
Értékelés: 4.13 Hozzászólások: (1)

Vigyázz a Madárra... kérlek...

"Ember, a világból csak a sajátod érdekel."

Rúzsa Magdi a napokban ünnepelte a születésnapját. Boldog Születésnapot még egyszer Magdi!

 

Ember, a világ a két kezedtől sír. Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt.
A másik, tudod bőven várhat Rád, építsd a kerted hát tovább, s közben a mindent jól vigyázd!

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül.
Őrizd meg a csendet, s el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.
Vigyázz a madárra, ha válladra repül, amerre az élet, arra menekül!

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.

Ember, a világból csak a sajátod érdekel.
A szükség határát oh, ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ, gondolhatod, ott gondolnak Rád!
S, értük a mindent jól vigyázd!

 


Címkék:
Értékelés: 2.88 Hozzászólások: (3)

El merem mondani...

"A Nő az Nő, és így az egál, ami egy hímnek, az nekem is jár."

Köszönöm Oláh Ibolyának… , hogy „El merem mondani”

 

Te Baby! Te Baby! Te Baby! Jár nekünk a boldogság! Baby! Te Baby! Te Baby! (Hát) rúzsozd ki a szád!
Mit ér egy nő, mondd?! Áldozat a léte.
Miért a férfi kényszeríti térdre?
S mit ér egy férfi, (ha) nélkülünk senki?
Elég volt, Baby az elnyomásból ennyi!
Kevés vagy, Ádám! Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód, (ha) nulla a hatalma?!
Ma éjjel végre győzni fog a nőnem.
Beléphet bárki a party-ra csak ők nem.
RÉG EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A FÉK, HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A LUBADUBA-LABADABA JAJ ISTENEM SOK A RIZSA!
Bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy.
Bármit kérsz, az ára az túl nagy.
Okosnak, szépnek, szajhának kell lenni.
Elég volt, Baby az elnyomásból ennyi!
Tudom, hogy visszafog a társadalmi morál.
Elég, egy görbe est, a város máris subi-dumál.
Nekik meg bármit szabad, kis etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Szééép!
Élj csak így, ha neked ez jó! Viszont az én szerelmem nem eladó!
A Nő az Nő, és így az egál, ami egy hímnek, az nekem is jár.
Hát táncolj, tombolj ruhát kigombolj!
Táncolj, ameddig úgy jó! Táncolj, tombolj!
Magadra gondolj! Táncolj! Egy nő nem eladó!

 

RÉG EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!

TUDOM, HOGY VISSZATART A FÉK, HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A LUBADUBA-LABADABA JAJ ISTENEM SOK A RIZSA!

 


Címkék:
Értékelés: 4.61 Hozzászólások: (0)

...18 éven át szőkének lenni?

"És öreg cseresznye nem vén csoroszlya, mert a "36" az új őrület! Éljen Magamra és a következő 36-ra!"

Először is... Bulvármédiás! Lakatos Levente egy nagyon fontos ember az életemben. Sikeres, fiatal és "Barbibébi" a könyv ami mindent visz... 

A kamut sokkal nehezebb kiszúrni mint gondoltam. Kemény tanuló pénz. Segítség kell a selejtezéshez még hozzá profi segítség… Szex és NewYork, megunhatatlan…

Az első házasságom jól indult, azt hittem. Aztán a másodikról azt gondoltam, hogy Ő az igazi, de tévedtem, de mekkorát. Aztán…aztán, de engem még mindig egy dolog éltet… hát ez most titok.

Szeretem a varázs szavakat…mint például gardrób, vagy… hát most nem jut eszembe más.

Létezik normális párkapcsolat ahol minden flottul és gördülékenyen működik?… nem, nincs. Csak olyan „elvette az eszét a szerelem”, pedig okos nő! Na nem szeretnék ebbe a kategóriába tartozni és már nem is fogok, de vágyok egy bazi nagy gardróbra ahova elpakolhatom az összes ruhámat mint Carrie Bradshaw. Szeretnék Carrie Bradshaw lenni… szokásos nyálas, letérdelős lánykérés egy hangos és szégyenlős, de boldog igennel, de előtte egy pár perces kislányos gondolkodás. Hisz lehetsz stílusos minden korban. Magamra sem ismerek úgy megváltoztam, türelem, megfontoltság és szőke haj undor, hogyan is tudtam 18 éven át szőkének lenni?

Híres emberek szerelmes kötetei…

Drága Györgyim! Hercegnőm! Kedvesem! Tündérem! Ugye ezek nem csak jó dumák és létezik az „örökké a Tiéd, örökké az enyém, örökké a miénk”? Picit gyanús, hogy nem, de hát mint tudjuk a remény hal meg utoljára! És, ha az is meghal? Ezen most ne gondolkozzunk! Csacska és kusza gondolatok és a „mi lesz holnap” kérdése. Jön? Nem jön? Ír? Nem fog írni? Ma fogadalmat tettem, hogy „megálljt” parancsolok az érzéseimnek. Bár lázadozik  a szívem és egyik órában ezt gondolom, a másikban mást…totál absztrakt. Miért válik döntésképtelenné az ember amikor megkapja azt amire talán egész életében vágyott, vágyott volna... Tudom, hogy az elveim ellen cselekszem és talán egy olyan valakire vagy valamire várok aki talán a világ legbeszaribb embere… lose controll.

Nem bírom a konfliktus helyzeteket és kezelni sem tudom őket, de nem is szeretném. Az én életemben nincs helye vitáknak és veszekedéseknek… már! Normális emberek, hétköznapi életét szeretem, szeretném élni. Kedves és örömteli tekintetek vagy bánatosak, ha éppen úgy adódik, de mindent tudjunk megbeszélni és működjön minden a „jóban-rosszban” elve alapján. Ne egy egyszerű szilveszteri fogadalom legyen a hűség, hisz mint tudjuk a fogadalmak arra valók, hogy megszegjük őket. Elegem van az ígéretekből mert azokkal már tele a padlás, is. Csak a tetteknek és a kézzel fogható dolgokban hiszek. Nem háborúzok húszonéves kamaszokkal, nem sűlyedek azok hisztis színtjére. Nem teszem magam ez álltal vállalhatatlan nővé, mert bár a lelkem mélyén kislány maradtam,

Nő vagyok akinek önálló és építő gondolatai vannak, néha… Erősebb vagyok sok dolog miatt is! Bibibi...

Villog a kurzor és várja, hogy folytassam az írást… hmmm

Hogyis írhatnám le azt ami most a fejemben van úgy, hogy senkit ne bántsak meg! De miért is írnám hisz egyszer már megtettem, hogy akit nem lehet megmenteni azt hagyni kell. Talán el is kell felejteni? Foglalkozzon vele más.

Tudom giccsesen hangzik, de keresem a nagy Őt…? Azt hiszem ez valamiféle új időszámítás az életemben. Elegem van a „bocsáss meg” bajnokokból, de ebből a mondatból is.

Love. Love… Love. Love… pont és jó vagy folyamatos kérdőjelek…

Ülök a nappaliban. Töprengek, pár nap és 36 éves leszek. Fejem fölött a falon egy Madonna festmény lóg amit még Áfonya barátnőmtől kaptam. Ő festette.

Töprengek… ma is szembesültem a Szüleim irígylésre méltó házasságával. Nevetgélnek, csipkelődnek és 40 éve jól megvannak. Ő és Ő.

 

Nem kellenek nagy dolgok csak barátok, akikkel jól érzed Magad és akikre számíthatsz. 

És az öreg cseresznye nem vén csoroszlya, mert a "36" az új őrület!

Éljen Magamra és a következő 36-ra. Mert a szerelem az egyetlen márka ami nem megy ki a divatból...

 


Címkék:
Értékelés: 4.09 Hozzászólások: (0)

Nem vagyok csoroszlya...

"Nem kell mindent elhinni a firkászoknak! Sokkal többet ér alvás közben, egy éjszakán át az összegabajodó lábak lehetetlen játéka, mint bármily' értékes autó."

"Régebben mindenki számára egy nyitott könyv volt az életem, de miután bezártam a könyvet, Ők már csak a borítót fürkészhették. Zárd be azt a könyvet..."

Talán megszegek egy két szabályt, de a végére megértitek miért teszem. A múlt hétvégén rákényszerítettem magam, hogy egyedül legyek. Írnom kellett és átgondolni számomra fontosnak vélt vagy hitt dolgokat. Személyek ki-, és mi létét az életemben és nem csak a barátokról van szó, hanem számomra "koloncnak" nevezett álbarátságokról. Persze minden koncentrációmat bevetve is akadtak dolgok, amik minden erőfeszítésem ellenére elterelték a figyelmemet. Parázs és pőre viták olyan emberekkel akikbe kár az energia. Már ezt is tudom. Köszönöm Neked Lakatos Levente!

...S.O.S szerelem, Szex és NewYork ami a DVD lejátszóban 4szer pörgött le egymás után. Mert kell, hogy a több éve tartó viharos barátságok, és a szűnni nem akaró érzelmi kapcsok, amit persze csak pár ember iránt érzek, ébresztett rá arra... pedig most tényleg jó, deee mégis marad valami! Valami üresség?! Az örökre a Tiéd, örökre az enyém, örökre a miénk? Nos ezek a kapcsolatok nem szerelmi kapcsolatok és soha nem is lesznek azok. Pár hét és betöltöm a 36. életévemet.

Szóval igen. Azt hiszem dörzsölt lettem és tapasztalt, talán túlságosan is. Mégis kislány maradtam... hál' Istennek! A biztonságot pár ember jelenti az életemben, persze beleértve a Szüleimet is. Azt a fajta "otthon" érzést amit akkor érzek amikor mellettem vannak, szóval az pótolhatatlan. Persze én is teszek kamaszlányos fogadalmakat, hogy így... meg úgy, de mindig hagyom, hogy elcsábítson az a fura érzés amit csak akkor érzek amikor ezek az emberek hozzám érnek és akkor már mindegy... Ki tud egy őszintén mosolygó Anyukának ellen állni! 36 év nagyon sok idő, de 10 is és 20 év is. Mégis mindig ott vannak mint egy pajzs, egy védelmét körém fonó jótevő, valami féle Őrangyalok Ők. Akikhez elszakíthatatlanul kötődöm,  ragaszkodom foggal-körömmel. Örök bútor darabok az életemben. Akkor is, ha napokig nem beszélek velük, valahogy mindig itt vannak mellettem, velem.

Ez nem szerelem hisz a Szüleibe nem szerelmes az ember. Ez több annál. A szerelem köd, az gyilkol, az vakká tesz és eltorzítja a valóságot. Mindent széppé tesz azt is ami valójában riasztó lehet. A görbét kiegyenesíti, a fakót színessé varázsolja. A ködben az ember nem lát rendesen. Félre állsz mert a vezetés sem megy csak, ha szép és tiszta az idő. A ködben nem haladsz előre csak vársz, hogy múljon... Közben egy helyben állsz, toporogsz.

Ez most mi? Blog?

Ezeket az embereket sokkal jobban szeretem annál, hogy elveszítsem Őket. Sokkal jobban kötődöm Hozzájuk, mintha szerelmes lennék mert a hosszú évek alatt megismertem Őket. Nem kell mindent elhinni a firkászoknak! Sokkal többet ér alvás közben, egy éjszakán át az összegabajodó lábak lehetetlen játéka, mint bármily' értékes autó.

Igen! Olyan hírtelen tud megtörténni. Az élet amit addig ismertünk, képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba, fontos karrierek vetetnek sutba. Egy rég elvesztettnek hitt remény éledhet újjá, mégis legyünk hálásak minden fordulatért amit az élet hoz elénk mert túl hamar eljön a nap ahonnan már nincs több fordulat. Egyre gyakrabban érzem, tele a „tököm” a vilaggál. A sztrádán mindenki velem szemben jön. Akkor is mosolyognom kell, ha vérzik a szívem. Bologatnom kell a békesség végett. Ha nem én csinálom, akkor nincs megcsinálva. Összességében mindenkinek a töketlenségét viseljem el! Ha az élet egy torta lenne, most a legálján egy rideg fémtálca lennék! Próbálok optimista lenni, határozotnak tűnni, de ez egyre nehezebb, fárasztóbb!

Azt hiszem mindent kipróbáltam, aztán persze mindig meglepődöm. Határozott értékítéletem lett, van. Tudom mi, vagy ki áll az első helyen és félre a logikával... sznobnak lenni jó, de a földön ülni a nappali közepén és közben maszatosan pizzát majszolni sznobon is lehet. Mert vallom, hogy voltak olyan élethelyzetek..., hogy akkor ott jó pár évvel ezelőtt, kellett az a brill köves gyűrű, hogy elmondhassam az életemnek volt pár rendkívül különleges napja. Kellett, hogy „vétsek” és önmegvalósítsak, hogy megtanuljam és érezzem az emberi értékek fontosságát. Hogy el kellett veszítenem embereket, hogy rájöjjek fontosak az életemnek. Hogy lássam, néha a barátnak hitt kapcsolat sokkal többet ér a gondoltnál. De ehhez meg kellett öregednem és tapasztalnom, hogy az élet lehet keserű és édes is. Már tudom, a jóból tényleg keveset adnak! Becsüld meg! Én ezt a keveset örzöm, védem addig amíg élek.

És, ha az élet ad még hozzá, akkor azt megköszönöm és óvom. Nagyon kevés dolog fontos a többit intézze el más. Én már megjártam a poklok poklát mégis itt vagyok.

Öri barid a Te angyalod... aki nem vén csoroszlya!  


Címkék:
Értékelés: 4.01 Hozzászólások: (2)

...egyedül a Bíró előtt...

"Lassan két hete halt meg a Nagymamám, 88 éves volt. Csodálatos kort élt meg. Egy csodálatos Asszony, egy borzalmas betegséggel küzdve. Alzheimer kór. Senkire és semmire nem emlékezett már az utolsó 5 évében. Borzalmas volt. A látogatások után mindig zokogtam."

Nem tudok elaludni. Elmentem setálni a kutyával, hogy picit megcsipkedjen az ősz éjszakai hidege és, hogy amit nem igazán szeretek, gondolkozzak olyan dolgokon és értékeljek egy két történést a múltból. Persze nem a távoliból, hisz azok már a feledés homályában szerte foszlottak. Nem igazán magánéleti dolgok, gondolatok ezek. Nem élek a múltban, nem agyalok feleslegesen olyan dolgokon amik az energiáimat emésztik fel. Beraktam egy CD-t a lejátszóba. Cserháti Zsuzsa „Életem zenéje” című best of válogatását. Nagyon jó hangulatot és tiszta gondolatokat indít el bennem. A legelső dal címe stílusosan, amire mindenki vágyik az életében a „Szoríts a két karodba” című dala. Szeretem, jó érzés, meleg és tápláló. Soha nem vártam így még senki mást, egyszerre mindenem Te lettél…és milyen igaz. Mert vallom, nincsenek véletlenek és a megtörtént rossz élethelyzetek is tanítanak valamire. Lehet csak a tanulságokat szűrjük le, de lehet, hogy pozitív irányba terelnek. Persze azt gondolom, hogy vannak emberek akiken nem lehet segíteni, őket hagyni kell, had sodorja őket az élet. Megtanultam ezt is és azt, hogy a barátokat nem szabad elhanyagolni! 

Nyugalom, csönd van. Ilyenkor a legjobb írni, a kutya az ölemben összegömbölyödve alszik, néha felemeli a kisfejét, rám néz és megnyugodva visszaalszik. Neki ez a biztonság. Megtanultam, hogy a barátnak hitt kapcsolatokból lehetnek a legerősebb kötődések, de ehhez látnom és éreznem kellett, hogy veszíthetek, elveszíthetek valakit. Az élet olyan fordulatokat képes produkálni, hogy csak kapkodom a fejem.

Lassan két hete halt meg a Nagymamám, 88 éves volt. Csodálatos kort élt meg. Egy csodálatos Asszony, egy borzalmas betegséggel küzdve. Alzheimer kór. Senkire és semmire nem emlékezett már az utolsó 5 évében. Borzalmas volt. A látogatások után mindig zokogtam. Az élet igazságtalanságának tartottam. Szörnyű elveszíteni valakit akihez gyerekkorom legszebb nyarai kötődnek. Erre nem lehet felkészülni. Pénteken hamvasztják…in memorian Nagyi. Borzalmasan erős Anyukám van, minden tiszteletem az ővé! Szeretlek Anyu, Apu!

Sokan bántanak, pedig érző, lelkis ember vagyok aki ugyan úgy megharcol az élet mindennapos problémáival mint Te, Ti… Erős vagyok és bátor (hiszem), de ha becsukom magam mögött az ajtót én is sírok olyan dolgokon amik fájnak vagy bántanak.

Nagyon felgyorsult minden. A büntető perem első tárgyalási napja is hamar jött. Valahogy úgy érzem Hál’Istennek! Ma volt. Valahol titkon és tudat alatt vártam már, hogy eljussunk ide. Tudom, hogy ez a „mondat” vége. Aminek a végéről már csak a pont hiányzik, az ítélet. Az elmúlt pár év gyötrődése, várakozásai, a mindennapok félelmei, kihallgatások, házkutatás, letartóztatás… Az éveken át titokban tartott nyomozás ami egy fatális véletlen kapcsán derült ki a sajtó előtt. Sok sírás, magamban pityergés és lelkiismeret furdalás a Szüleimmel szemben. Nehéz volt ezeket nap mint nap feldolgozni. A többi nem érdekel és eldöntöttem, hogy már nem is fog! Nem érdekel ki mit gondol, aki ismer tudja milyen ember vagyok és nekem ez bőven elég. A következő fejezetet Lakatos Levente író barátom bíztatására írom meg.

Hétfő éjjel szinte semmit nem aludtam. Talán már pirkadt amikor eltudtam szundikálni. Ébredés, irány a bíróság. Markó utca 25. Harmadik emelet, róvom a lépcső fokokat és teljesen üres a fejem. Nem gondolkoztam semmin, akkor már nem volt min. Ó ne! Nyolc fotós, kamerák…erre nem számítottam! Már megint mit keresnek itt, miért nem hagynak már békén és hagyják, hogy a magánügyem a nyilvánosság kizárásával történhessen, legyen vége. Mint a vérszívó piócák egy lépésem nem lehet nélkülük. Kinyomozták mikor lesz a tárgyalás. Ez tényleg hihetetlen! Miért ki vagyok én! Már hányingerem sem lett. Rövid idő után már észre sem vettem, hogy ott lesik minden arcrándulásomat, hogy elkaphassanak egy-egy olyan pillanatot ami a bulvárban jól mutat mint képanyag.

Egyedül ültem a padon középen. Picinek és elveszettnek éreztem magam a sok ember között. Csattogtak a fényképezők amiket ilyenkor már meg sem hall az ember. Közömbössé válik. 

Szemben velem a Bíró, jobbomon az Ügyész, balomon az Ügyvédem Dr Gerencsér András aki egyben a búvároktatóm volt anno. Vádirat ismertetés majd a telefon lehallgatásból másfél órás felolvasás, a vádhoz tartozó részekből. Ami látszólag és hallhatóan is folyamatos derültséget okozott a tárgyaló teremben. A Bíró szimpatikus aki szintén jókat nevetett az álltala felolvasott szövegeken, mintha magát is szórakoztatná. Profi. Persze, hogy én sem bírtam ki nevetés nélkül. Nem éreztem feszültséget, félelmet. Furcsa, de valamiért „örültem” (és ez itt morbidnak is tűnhet), hogy itt tartunk és lassan vége. Sokat szenvedtem az évekig elhúzódó ügytől, hosszú volt, sok volt. Sok veszteséget okozott az életem minden területén. Tudomásul vettem, veszem, de most már vége. A tanuk meghallgatásával folytatódott a tárgyalás, de ki emlékszik már 7-8 évvel ezelőtt történt dolgokra? Olyan is volt aki arra sem emlékezett, hogy az NNI-ben kihallgatták a rendőrök. Persze voltak kellemetlen percek…, nagyon sok tanu nem jelent meg az idézés ellenére. 6 óra ücsörgés egy helyben. Hamar teltek a percek és másfél óránként 10 perces szünetek voltak. Közben számomra fontos emberektől kaptam üzeneteket…”kitartás, erős vagy, én büszke vagyok rád, szeretlek…”

-A mai tárgyalást berekesztem. Folytatás a jövő héten- mondta a szimpatikus Bíró a tárgyaláson elhangzó utolsó mondatként. Kint pár „ostoba” kérdés az újságíroktól, (amiket akár meg is szokhattam volna) akkora már mindegy volt mit kérdeznek, hisz ma fehéren-feketén minden ott lesz a nyomtatott és az online médiában. Gondolom förtelmes, megalázó címekkel és még borzalmasab lead-ekkel és az azokat követő undorító kommentekkel. A munkáját végzik az újságírók…csinálják, hisz az üggyel kapcsolatban már csak egy sanszuk van hátra az ítélet lehozása ami biztos nem ússza meg a címlapot…

Köszönöm jól vagyok. Köszönöm a szeretetet azoknak akik szeretnek.

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy a magánéletem részleteiről nem nyilatkozom, pedig…

 

Tisztelettel, Keleti Györgyi

 

 


Címkék:
Értékelés: 3.81 Hozzászólások: (8)

A csodák csodája...

"Ha bánt a világ, csak lépd át hisz ad más szép dolgokat. Lelkedben ott van a fény, és az árnyék, ami állandó válaszút, de talán ettől szép."

Szeretni jó, de amikor Te szerethetsz az csodálatos és ez az adni-kapni örömére is vonatkozik... Kapni jó, de ha adhatsz az mindennél nagyobb öröm, hisz látod a másik arcát azt a soha vissza nem térő percet, pillanatot. Ez olyan mint amikor a tiszta lelkű kisgyerek meglátja a karácsonyfát és percekig annak csodálatos és mindent túláradó fényével, csillogásával van elfoglalva... Igen, adsz, és sokszor nem vársz cserébe semmit, mert beéred azzal a mosollyal vagy azzal a csillogással ami „azokból” a szemekből áradnak. Vagy a meghatottság könnycseppjei, amik ritkán adatnak meg ebben a rohanó és mindent eltorzító világban ahol élünk. Amikor ránézel és tudod Ő az, akivel az egész életedet le tudnád élni, csak egy perc, egy pillanat, de tudod, hogy megtaláltál Benne mindent, ami egész életedre elég lenne. Húznád, nyújtanád ezt a percet, de nem tudod hisz a boldogság pillanatokra adatik meg, az idő kit-kat megy tovább megállíthatatlanul. Soha ne a szívedre, vagy az eszedre hallgass hisz a legrosszabb tanácsadók. Harcolnak egymással Benned, és sokszor talán többször mint hinnéd, de őszintétlenek. Hiába dörömbölnek az érzések a szíved ajtaján sokszor becsapnak... A lélek az igazi tanácsadó. Becsüld meg a perceket, a napjaid hisz egyszeri csodák, amiket nem élhetsz át többször. Használd ki minden percét, érezd a pillanatnak a féltését. Nézz fel éjjel az égre, ahol mindig Rád mosolyog egy csillag és örül Neked, hogy itt vagy! Ha bánt a világ, csak lépd át hisz ad más szép dolgokat. Lelkedben ott van a fény, és az árnyék, ami állandó válaszút, de talán ettől szép. Mindkettő csábító, és talán szédítően szép dolgokat súgnak, de a helyes utat tudod, és mindig megtalálod...

Hány félve örzött gondolat, amiket nem mondtam el és most nem az utolsó kapcsolatomra gondolok, hanem az egész életemre. Mennyi elfelejtett jó, mennyi emlék, amikről az ember nem beszél. Azt gondolja természetes fázisa az életének pedig nem. Mert az évek elteltével jössz rá, hogy akkor azok milyen meghatározó élmények, érzések a mostani életedre. Arra amilyen vagy, ahogy éled a mindennapjaidat... Ugye milyen egyszerű kimondani azt a szót, szeretlek, pedig hatalmas súlya van és talán az élet legszebb szavai közé tartozik.

Csodálatos dolog történt velem ami igen, boldogságot okozott. Ilyenkor az ember megkapja azt a visszaigazolást, hogy igen, érdemes dolgokat mondani, leírni még akkor is, ha több tízezer emberből csak egyen tudsz segíteni, de rajta talán egy életre. Mert adtál neki egy olyan gondolatot, amibe belekapaszkodva kihúztad az örvényből. Jó érezni, ha szeretve vagy őszintén és ismeretlenül. Érdekek és elvárások nélkül.

Olvassátok el a levelet és talán megértitek blogom mondani valóját:

Kedves Györgyi!

Elolvastam a Storyonline-on a blogodat és szeretnék ezzel kapcsolatban írni valamit.
Nem vagyok az a típus aki ismert embereknek írogat, még sosem tettem, tinikoromban sem voltam egy rajongó típus, komoly nőnek tartom magam, marketing vezetőként dolgozom (most gyed-en vagyok) azon is sokat gondolkodtam, hogy írjak-e neked ismeretlenül, mert ez furcsa számomra.
Olvastam a storyonline-on a blogodat és ez sarkalt arra, hogy mégis megtegyem. Írtál ott egy mondatot ami alapjaiban változtatta meg a jelenlegi életem.
Ez volt az: "minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság... amit már sosem kaphatsz vissza". 
2 hónapja született meg a kisfiam (rajta kívül van még egy 3 éves kislányom is) és nagyon komoly szülés utáni depresszióm lett. Vezető beosztású, karakán, kiegyensúlyozott nő vagyok, sosem gondoltam volna, hogy rajtam valaha is kijön ez a "betegség". Mindig azt hittem, hogy ez csak egy "hiszti" a nőknél, mert az első baba után nem volt.
Az utóbbi hónapokban nagyon rossz lelkiállapotban voltam, pedig az ég világon semmi okom rá, jóképű férjem van aki szeret, az átlagnál jobb életszínvonalon élünk és van két gyönyörű egészséges gyerekem. Mégsem tudtam értékelni, nem érdekelt semmi, nagyon rossz és negatív gondolataim voltak.
Az általad írt mondat döbbentett rá, hogy nem szabad "szomorkodnom", semmi okom rá, csak
elveszítem vele a gyermekeim gyerekkorának legszebb meghatározó perceit, a fejlődésüket, amit nem lehet még egyszer újra átélni.

Szóval köszönöm neked, hogy írod a blogodat és, hogy leírtad azt a mondatot. Nagyon jó hatással volt a depresszióból való kilábalásomra. Pont ez a mondat kellett, hogy felnyíljon a szemem és elinduljak a gyógyulás útján.
Ha visszajelölsz ismerősként akkor láthatod, hogy ki vagyok. (természetesen utána nyugodtan törölhetsz is, nem szeretném ha azt hinnéd, csak azért írok, hogy a neved az ismerőseim között szerepeljen, mert nem vagyok celebgyűjtögető-idióta, mint itt sokan és nem szeretném, ha egy kalap alá vennél velük)

Üdvözlettel:

...

 

 

 


Címkék:
Értékelés: 4.02 Hozzászólások: (1)

"Nem lányregény, ez az élet"

Lakatos Levente író barátomnak, aki egyben a legnagyobb bizalmasom is és ez oda-vissza működik közöttünk, igaza van. Hogy miben? "Nem lányregény, ez az élet" hisz nem véletlenül kezdi így a pár hete megjelent legújabb könyvét a Barbibébit.

Nem célom a magánéletemet ecsetelni és nem azért mert megteszik azt helyettem mások...sajnos. Hanem mert az csak rám tartozik.

"Borzalmasan klassz dolog hősnek, önfeláldozónak lenni, talán menő is a mai világban és most nem csak magamra gondolok, hanem más és itt elnézést a kifejezésért, "hülyékre" is, de kifizetődő dolog a jövőre nézve? Nem állok senki elé, nem mondom a szemébe senkinek az érzéseimet a gondolataimat hisz megtettem már elégszer, legfőképpen azért nem teszem mert a lehetőségét sem szeretném megadni annak, hogy reflektálják vagy címlapon hozzák azokat. Mostanra jutottam el arra a szintre, hogy én mindenkit meghallgatok, aki megkér rá. A másik fő ok, hogy zárkózott és idegen közegben gátlásos ember vagyok, ha efféle dolgokról kell nyíltan és őszintén beszélni ami hozzáteszem egy jól működő „kapcsolatban” a legfontosabb dolog…őszintének lenni. Nem csak magunkkal, hanem a más emberekkel szemben is. Sokszor saját magunknak sincs bátorságunk beismerni dolgokat, érzéseket félve attól, hogy szembesülünk saját gyengeségünkkel vagy belső magányunkkal."

Amikor fiatal vagy, sokszor érzed, úgy semmi nem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél! Az egész élet előtted áll, nagy terveid, álmaid vannak, amik mind megvalósításra várnak és egy percig nem gondolnád, hogy nem sikerülhetnek úgy, ahogy eltervezted azokat... mindent legyőzhetőnek érzel.
Nagy ötletek, tervek, hogy megtaláld a tökéletes párodat, aki kiegészít Téged... és társ mindenben, a minden napjaidban, talán egész életedben. De, ahogy öregszel rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű hisz tökéletes nincs nem létezik, és menet közben jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A vége felé amikor visszafelé nézel, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet amit csak tudtál életed során!
Ahogy lassan felnövünk, öregszünk, tapasztalunk, megtanuljuk, hogy azaz ember akitől nem is várnánk okozza a legnagyobb csalódást, fájdalmat. Összetörik majd a szíved, talán több mint egyszer... és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd mások szívét, emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaidért vagy ellen... sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Nem tudod eldönteni, hogy szerelemmel vagy csak egy nagyon erős vonzalommal ami talán egyenlő a szerelemmel? kötődsz. Talán azért nem tudnak sokan dönteni mert minden más lett, de legfőképpen Ti változtok meg ami most már tudom a korral jár, ahogy öregszünk egyre nehezebben visszük a bőrünket vásárra. Számomra is ijesztő ez a nagy változás, hogy mennyivel türelmesebb, kitartóbb és kedvesebb ember lettem. Minden reggel egy másik ember néz vissza Rád abból a fránya igazmondó tükörből, ahogy éppen összegyűrt a kispárnád vagy az álmod. Ez mindannyiunkkal így van hiába próbáljuk tagadni. Az új szerelmed vádolod majd régi hibái miatt és fordítva hisz cipeled a sérüléseket, sérelmeket. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, valakiket, akik közel álltak hozzád. Épp ezért készíts rengeteg fényképet és gyűjts emlékeket, nevess túl sokat hisz abból soha nem elég és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna, mintha sosem szerettél volna még ennyire, mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság... amit már sosem kaphatsz vissza!

Megbocsájtod a megbocsájthatatlant, megpróbálsz pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az „elfeledhetetleneket”. Sokszor cselekszel indulatból, okozol csalódást és csalódsz olyanokban akiktől sosem vártad volna. Ölelsz, hogy védelmet nyújts és nevetsz mikor már nem bírod tovább. Szerzel örök és igaz barátokat. Szeretsz és szerettek, de sokszor el is utasítottak, utasítanak. Előfordul olyan is, hogy szerettek, de Te nem tudtál viszont szeretni. Repkedtél a boldogságtól, habzsoltad a szerelmet, esküdtél örök hűséget mégsem sikerült, de volt, hogy teljes erővel mentél fejjel a falnak. Sírtál zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtál valakit csak azért, hogy halljad a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyél. Sokszor érezted meghalsz a vágytól és féltél elveszíteni valakit, aki nagyon fontos volt számodra, a végén mégis elvesztetted, de túlélted, mint nagyon sok mindent! És még most is élsz! Az életet nem csak túlélni kell és senkinek sem ajánld, hogy ezt tegye. Élje, éljen mert élni jó!

Amíg a múlt sérelmeit nem tudod lezárni vagy feldolgozni addig jelened sincs, de a jövődet sem tudod élhetően építeni, hisz csak rágódsz, mérlegelsz. Hozunk hibás döntéseket, amik életünk bizonyos szakaszához tartozó érzéseinknek, megváltást okoznak vagy csak annak tűnnek. Elvakítanak és sokan mocskosul nagyot csalódnak mert hamis gyémánt volt. És persze lényeges dolog a megbocsájtás amit nagyon sok embernek még gyakorolni kell. Az egót, bármennyire is nehéz préselni kell, hogy önmagaddal is jóban legyél. Ne haragudj senkire hisz nincs miért. Haragoddal táplálod más emberek életét és valljuk be, ez nagy luxus lenne…

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszíteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. Mindig szembe kell menni a rosszal és nem csak tudni kell a jóról, hanem hinni is benne!


Címkék:
Értékelés: 4.51 Hozzászólások: (1)

...celebhalált"!?

...mert "fikázni" mindig könnyebb mint elismerni vagy néha-néha belátni, hogy a téma talált és ott a pont...

Lehet nehéz lesz jobb témát találnom Kitti foci VB-je vagy az "Én bajom minek nézem??!!" harminc x-edik része után, ahogy nézegetem Pici "Az anyád tudja...?!" blogbejegyzése sem semmi! és persze Nektek megfelelni is nagyon nehéz mert "fikázni" mindig könnyebb mint elismerni vagy néha-néha belátni, hogy a téma talált és ott a pont, de megpróbálokozom vele és igyekszem olyan eseményt feszegetni ami pár napja történt és igen-igen felkorbácsolta a kedélyeket bennem és másokban is! 

Hahó itt vagyok és köszönöm jól. Pár héttel ezelőtt darabokra szedtek, majd engem követve, Buci újabb felelőtlen súlyos balesetet okozó ittas vezetése következett. Ez a hír levett engem a bulvár, színes, de egy "civil" ember számára rendkívül élvezetes palettájáról, hisz érdekesebb és izgalmasabb témának bizonyult. Ez a téma a mai napig ropogós és véget nem érő manna a média számára ami gyakorlatilag porrá lett őrölve és szerintem már nincs is olyan pontja ami ne került volna nyomdagép alá. Ez egy igazi csontig rágott téma, de talán már csont sincs csak a darabjait pöckölgetik ide-oda az újságírók. 

Mi volna elég nagy hír ahhoz a sajtó számára, hogy leszálljon Stholról? Egy "celebhalál"!?... ez a sajtó ejjejjejjj! A média és a bulvár rejtelmei, a cincálás, a gyalázás és élő emberek megsemmisítése, azok porig és a végletekig, végsőkig való alázása, de azt gondolná az ember, hogy holló hollónak nem vájja ki a szemét. És mégis... Olyan világot élünk ami élvezkedik mások baján, kárán vagy adott esetben annak fájdalmán. Ugye-ugye a Daróczi ügynek a mai napig nem tudott a média pontot tenni a végére!? Hááááát címlapon volt még a mai napon is! Gyakorlatilag nem akartam hinni a szememnek sem. Sokkkkot kaptam! És ma megint fogadalmat tettem, hogy nem nézek rá egy újságokat reklámozó állványra sem!! Nem, nem, nem és nem! Tudatosan nem lapozok bele a bulvárlapokba és ebből kifolyólag nem tudom mi történik a "celeb" világban... micsoda veszteség! 

De az amit a Király Viktorral művelt az egykoron vezető, Bumeráng nevet viselő műsor, ami már csak árnyéka régi önmagának mind produktumban és hallgatottságban, arra azért felkaptam a fejem és egy pindurkát a vizet is! Egy olyan ember aki gyakorlatilag semmi értékelhető dolgot nem tett le az asztalra a média mely' etikai kódexe alapján engedi meg magának, hogy a Király Viktor CD-t saját élő adásában engedje darabokra töretni egy sms-t beküldő hallgató által?!... Kedvelem Viktor zenéjét, de nem azért írom ezt, hogy helyette védjem a mundért, hanem azért, mert emberként fáj az amit Vele tettek. Végülis egy "ország" választotta Megasztárrá!... Kicsi a hallgatottság és kell a reklám? De miért így!? Egy előre kitalált és megszervezett alázás segít a hallgatótábor növelésén?! De jöjjön a történet azoknak akik a csekély sajtó vízhangot kapó eseményről nem értesültek volna akár a "youtube.com"-ról a "zeneszbazis.hu"-ról vagy a "stop.hu"-ról. 

Emberünk Szilveszter akiről nem tudjuk, hogy kicsoda, de mostantól már "ismert" ember mert akkora "király", hogy az általa egy másik csatornánál nyert Király Viktor CD-t "Bocskor" engedélyével és örömére élő adásban törhetett darabokra mert ebben az adásban lehetőséget kapott rá...döbbenet! mert ebben az adásban mindent lehet?! "Bocskor" szerint ez egy igazi performance volt! Persze, hát rögtön egy zseni egy tálentum akit az égig magasztalunk eme remek tettéért! Szilveszter még "kamasz" ami talán sejtet valamire bár elsőre ítélni vagy ítélkezni elhamarkodottság lenne, picit elmebetegségbe hajló ötletéért amiben társra talált Gáborban amit természetesen a stúdióban dolgozók vígadalmára végre is hajtott. Cselekedetéért hatalmas taps dukált és Bumeráng ajándék csomag!! Már megérte hisz egy ilyen CD mögött nincs munka, nincsenek érzelmek és persze semmi tehetség, hogy pár magát valamire tartó számomra ezek után tehetségtelen rádiós ezt művelhesse, megtegye... Nem, nem tudok azonosulni az efajta szánalmas és olcsó vagy ingyen PR-ral ami egy sok ember számára értékes és tehetséges ember nevetségessé tételéről és megalázásáról szólt és azt sem értem, hogy miért nem foglalkozik ezzel a témával a sajtó... kérdőjelek sokasága amikre talán soha nem kapok választ!?

Zenész berkekből az a hír járja, Bochkor Gábor probálkozott korábban "énekléssel" sőt még CD is lett belőle... blogom írása rákényszerített arra -bár ne tettem volna!-, hogy belehallgassak eme remek művekbe azért, hogy hallgattassék meg a másik oldal is... nem szeretném kommentálni se a művész urat, se zenei tehetségét, de legfőképpen ritmusérzékét! Remélem gitározni jobban tud mint énekelni mert állítólag efféle ambíciói is vannak. A hallottak alapján azért egy Les Paul-t nem igen adnék a kezébe...


Címkék:
Értékelés: 3.05 Hozzászólások: (15)

Megemlékezés Daróczi Dávidról

...talán írnom kellene róla, bár félve vetem papírra azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek most - miután 3 órát töltöttem azzal, hogy a Daróczi Dávid életéről és haláláról szóló cikkeket, média megjelenéseket, találgatásokat vagy ködösítéseket átolvassam - a fejemben kavarognak

 Hogy miért tettem? Talán mert Kárász Robi és Batiz András oly' közel állnak a szívemhez, vagy mert "tunkolásként",  mint sokan mások, megnéztem azt a beszélgetést, ami Claudiával készült a reggeli Mokkában.  A kíváncsiságom átment egy számomra is furcsa érzésbe, egy olyan mély együttérzésbe, hogy a felvételt nézve folytak a könnyeim és azon vettem észre magam, hogy újra- és újraindítom a beszélgetést. Hogy miért? A számomra mindig is szimpatikus Liptai most nem a vörös démont alakítva, hanem saját magát vállalva ül a kamerák előtt és beszél torokszorítóan saját, talán életre szóló és abban a percben feldolgozhatatlan fájdalmáról. Megrázó volt látni, ahogy remegő kézzel tartja azt a láthatóan agyonszorongatott papírdarabot, amin Daróczi az utolsó írásos üzenetét hagyta neki élete utolsó napjának reggelén. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból a saját fajdalmamnak is érzem a történteket, bár Dávidot személyesen nem ismertem, de néhány családtagját, rokonát igen.  Feldolgozhatatlan és felfoghatatlan, hogy egy Férfi, aki közel a negyvenhez végre megtalálja élete nagy szerelmét, az igazi Nőt,  miért most hátrál meg és választja a halált. Érthetetlen, hiszen tudja, imádott párja hazavárja és annak kislánya is, akit sajátjaként szeretett. És, ha mindenki tudta, hogy súlyos depresszióval küzd,  akkor miért... miért... és miért nem segítettek rajta, hogy le tudja küzdeni azokat a démonokat akik nagy valószínűséggel a halálba kergették.
Azon a péntek estén miért hagyták magára, és miért nem sietett senki a segítségére azok közül, akikkel a halála előtti órában beszélt? Talán mert senki nem gondolta, hogy ez megtörténhet,  hiszen élete legboldogabb szakaszában miért tenne ilyet...ilyen borzalmat, hogy megannyi összetört szívet és lelket hagyva maga után a legkönnyebb utat válassza.  Egy olyan ember állt mellette, mint Claudia akinek a segítségével talán minden démont el tudott volna űzni az életéből. Miért élete utolsó percében üzent Claudiának, és miért gondolta meg magát a halál torkában és támadt fel benne az élni akarás ösztöne? Miért? Miért van ennyi miért, amelykre talán soha nem lesz válasz...
Mi ez? Valamiféle bizonyítási kényszer a gyengébb nem felé, hogy a Férfi "mindenáron" legyen erősebb és jobb egy kapcsolatban, különben a Nő nem tud rá felnézni? De hiszen Dávid már bizonyított, letett valamit az asztalra... Talán ilyenkor ez mégis kevés...kevés ahhoz, hogy "egy Claudia" mellett Férfinek érezhesse magát, vagy tényleg többet akart adni annál, ami láthatóan is boldoggá tette szerelmét?  Miért nem volt elég a puszta létezése, a "köszönöm, hogy vagy nekem!" a kő amelyben a gyémántok ragyognak, a megtalált társ, akiben "békére talált az életem" – hisz ezt sugározta Claudia, ami hatalmas erőt adhatott volna.  És ez az erő miért nem volt elég azélethez, az élni akaráshoz, ahhoz a vágyhoz, hogy "mellette öregedjek meg és közösen megoldunk minden problémát".  Azt vallom, nincs megoldhatatlan, de az kevés, amikor a sok barát elmondja, mit kellene másként tenned, de senki nem teszi le eléd az ételt csak váltig hajtogatják, hogy enned kellene...ez nem segítség. Talán, ha valaki kézen fogta volna...amit Claudia meg is tett, de már késő volt.  Hidd el Dávid, itt lenne a helyed közöttünk, itt a Földön és a szeretet a szerelem mindenen átsegített volna.  
Nem is gondolnánk, mennyi ember küzd anyagi gondokkal, akik szinte napról napra, hétről hétre élnek és még sem adják, fel mert élni születtünk, még akkor is, ha néha úgy érezzük, nagyon nehéz.. Vallom és hiszem, hogy a kilátástalan helyzetekből is van kiút, mert az élet mindig segít, mindig ad egy lehetőséget az újrakezdésre, csak észre kell vennünk azt az apró jelet amit kapunk...
S lám Claudia megkapta a Gesztesivel való hosszú és gyötrelmes kálváriája után, amelyből talán soha nem fogjuk megtudni mi  a valóság.  Megkapta Daróczi Dávid személyében aki újra értelmet és szerelmet hozott mindennapjaiba...a Férfi is megkapta csak Ő gyenge volt, és nem tudott erősen kapaszkodni az élet adta talán utolsó lehetőségbe vagy talán nyomasztó tehernek élte meg a hirtelen szerelemmé és csodává váló életét ahonnan csak a barátok segítsége hiányzott...
A rosszban is keressük meg azt az apró pici jót hisz ott van, és ne keressük a jóban is a rosszat, hisz kicsiny formájában abban is ott van. Élvezzük és éljük az életet, és őrizzük meg Daróczi Dávidot emlékünkben. Ha hallassz és látsz minket, akkor tudd, hiányzol közülünk a Földről, még ha megnyugvást is találtál az égben, és szeretném, ha lelked örökre Claudia mellett vigyázná álmát...


Címkék:
Értékelés: 2.29 Hozzászólások: (32)

Én+Ők=Mi

Minden "csak vicceltem" mögött van egy kis igazság, minden "csak elgondolkoztam"-ban ott van egy kis kíváncsiság, minden "nem tudom" mögött van egy kis tudás és minden "már nem érdekel" mögött van egy kis érzelem...

Napok óta készülök blogom megírására. Dőlne belőlem a kiírni való hisz az elmúlt pár hétben jócskán történtek olyan dolgok, melyek részben megíródtak a bulvárban, de sok olyan dolog van amiket az ember már nem tár az olvasó elé. Ennek ellenére sokan azt gondoljátok, hogy rendszeresen megszegem az ígéretem azt, hogy a magánéletemről nem csacsogok a magazinoknak…
Nyugodtan teltek a hétköznapok, amikor egy csodálatos csütörtökön megcsörrent ama fránya mobil telefonom, és az egyik vezető napilapunk főszerkesztője tette fel azt a kérdést, amiből tudtam, hogy pár hónap elteltével nem titok, az amit annyira nem szerettem volna, hogy kiderüljön, amit annyira féltettem, hogy megcibálnak, megrángatnak, szétszednek apró darabjaira, ahogy az ilyen esetekben történni szokott.
- Ha nem nyilatkoztok akkor is címlapon hozzuk! - közölte velem a tényt, tehát tagadni sem volt semmi értelme, csak még olyan korai volt, hisz most bimbódzunk, békében és nyugalomban.
És jött a nem várt hétfő! Címlapon is egy pár vagyunk, most már az egész ország tudja azt, amit úgy féltettem. Talán azért, mert tudtam, hogy az ilyen leleplezések két ismert ember esetében törést, sérülést is okozhatnak a kapcsolatban, de hál'Istennek nem így lett a rutinos "újságírók kedvenceként" és a Páromnak köszönhetően aki szépen levezényelte az ezt követő pár napos médiahadjáratot.
Tény, hogy a megismerkedésünk is érdekes volt, és ami azóta történik, az olyan mint amikor egymásra talál két olyan fogaskerék, amik eddig keresték azt a szerkezetet, amiben akadozás és kattogás nélkül olajozottan tudnak működni.
A hiányzó űr szépen lassan betöltődik, és mosolyt varázsol minden este az arcomra amikor haza érkezéskor belépek az ajtón. Hogy mit hoz a jövő, azt majd az idő eldönti, hisz két válással a hátam mögött már nem tervezgetek és szövök álmokat. Igyekszem két lábbal a földön maradni.
És amit a Pránanadi segítségével megtanultam, hogy az eltelt évek a kor és a megfizetett tanulópénzek azért kellenek, hogy az ember tudja és megtanulja, mit nem szabad és mit kell csinálni ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, de legalább is úgy, hogy mind a két fél úgy élhesse az életét, ahogyan azt szeretné és a másik fél pajtás legyen ebben. Ne hátráltasson, hanem hajtson és motiváljon, éltessen és élhessen az a kapcsolat, ne fojtson meg, hanem hagyjon levegőhöz jutni vagy, ha szükséges a másik adjon neked az élethez szükséges oxigént. Legyen társ és nem csak a jóban, hanem a bajban is tudj Rá számítani. És igen is konzervatív módon maradjanak meg a család szerepek a férfi a Férfi hisz Ő a családfő és a nő a Nő hisz Ő a család összetartója. Tiszteljük a másik bogarait, mert úgy ismertük meg Őt, és semmi estre se próbáljuk megváltoztatni, hisz akkor már nem az az ember lesz, akibe beleszerettünk, akit megismertünk. Ha hagyjuk a dolgokat a maguk medrében folyni, azok úgy fognak változni, olyan folyásirányt választanak ahogy az adott kapcsolatnak a legjobb. Jól érzem magam, mert gondoskodni jó, és olyan család példa szerint szeretnék élni, mint amit otthon láttál te is gyerekkorod óta, ahogy a szüleid és a nagyszüleid is éltek. És, hogy lehet hegyeket megmozgatni? Úgy, hogy elhiszed képes vagy rá, megtudod csinálni mert nincs megoldhatatlan! Úgy, hogy eljutsz arra a pontra, hogy sokkal nagyobb öröm adni, mint kapni és, megtanulod, hogy az őszinte ölelés és csók értékesebb a világ legértékesebb gyémántjánál!
A türelem egy olyan emberi tulajdonság, amit meg kell tanulni hisz e nélkül nem működik semmi.


Címkék:
Értékelés: 5.00 Hozzászólások: (1)

Átsétáltunk az új évbe...

...bár azt gondolom, ez csupán a tavalyi folytatása, ami csak annyiban más, hogy januártól az elejétől kezdtük újra számolni a hónapokat, napokat...

Új év, új lehetőségek és ez mindenkinek szól. Talán jó a picit optimistább hozzáállás: ne fussunk neki borulátóan a dolgoknak és a 2010-es évnek! Az életünk olyan, amilyenné alakítjuk, formáljuk és gyakorlatilag nincs olyan pontja, ami ha akarjuk, ha nem, magától ne rendeződne el. Előbb vagy utóbb mindenki megkapja azt, amire vágyott, vagy ahogy élni szeretett volna - persze, a maga szintjén.

Ha valamiért eddig mindig csalódtunk, az nem feltétlenül más hibájából történt. Nem kell mindig a másikat hibáztatnunk egy megromlott kapcsolatért, egy tönkrement házasságért; hisz lehet, hogy a mi elvárásaink mások, mint amit másik fél adni tudott. Amíg nem ismeritek meg egymást, addig nem tudhatod, hogy tudtok-e kompatibilisen működni, élni egymás mellett úgy, hogy nem fojtod meg az "ellenfelet" a saját életeddel.

Persze vannak olyan élethelyzetek is – és ezt bátran ki merem jelenteni –, amikor az ember van annyira tapasztalt, hogy első szimatra tudja: Igen!, Vele jó és pajti mindenben. Hiszem és tudom, hogy igenis meg kell "öregedni", hogy egy olyan tapasztalatra tegyél szert, ami felvértez különböző szűrőkkel és érzékelőkkel. Ezek alapján már tudod, mit és kit NEM szabad beengedned az életedbe. Ez olyan, mint egy autónál a tolatóradar - nélküle is megy a parkolás, de ha van, akkor sokkal egyszerűbben és kevsebb koccanással megy a vezetés.

Talán úgy tűnik keveset, vagy szinte alig írok magamról. Leszeretném szögezni, hogy ez teljesen tudatos. A magánéletemre most már nagyon vigyázok! Nincsenek sejtelmes sejtetések és egy-egy elejtett szó, amire azonnal ugrik az élelmes újságíró és amiből címlapot fabrikál. Hetekkel ezelőtt a halálhíremet keltették. Ezzel keresett meg egy újságíró, ami akkor nagyon vicces volt, mert boldog heteimet töltöm végre hosszú idő után...

Sebaj! "Kinek halálhírét keltik, sokáig fog élni" - tartja a mondás. Nem híztam, nem lett más színű a hajam és a családomat is úgyan úgy szeretem, mint tavaly. Nem mentem férjhez, nem eszem húst azóta sem és a cigarettát sem kedveltem meg. Tehát minden maradt a régi, csak egy pici dolog lett más...

Ma éreztem először, hogy van remény a tél távozására és végre hagyja a tavaszt érvényesülni. Hagyja, hogy a még erőtlen, de már az arcunkra boldogságot csaló napsugarak szépen lassan felmelegítsék a földet és életre keltsék a fagyott növényvilágot. Tudom én, hogy ez nem a National Geographic hasábjaira íródik, de mégis vannak olyan érzések, amelyeket az ember szívesen önt mondatokba olyan embereknek, akik értik és nem kell öt megközelítésből, nyolcféleképpen elmondanod, hogy eljusson a tudatukig.

(Itt most nem a "fészbuk" egyszerű lelkeire gondolok, akiknek levelezését és hozzászólásait olvasgatva néha végigfut a gondolat a fejemben, hogy ezek az emberek miről beszélgetnek otthon a társukkal, párjukkal. Nem tisztem és felhatalmazásom sincs arra, hogy másokat minősítsek. Természetesen tisztelet a kivételnek azon a bizonyos közösségi oldalon, akik értékes hozzászolásaikkal, vagy csak puszta jelenlétükkel emelik a honlap színvonalát.)

Mert elromlott a liszt... Ugye, Boborján fiam? Akinek van egy icipici intelligenciája, az érti eme remekbe szabott "comedy" részletet. A humort csak az intelligens emberek értik, ez tudományosan megállapított tény, még mielőtt bárki belém kötne, hogy mit okoskodik eme remekbe szabott szőke celeb maca.

Jelentem: ismét egymásra találtunk, Kis Hegedüs Réka és én. Kisebb kihagyás után újra együtt, rendezvén a problémás dolgokat és lenyugodva újult erővel vágunk a közös munka közepébe.

Szépen lassan besötétedett és nyugalom ül a szobában is. Mellettem "valaki" telefonon beszél, de annyira rámtelepedtek a gondolataim és az érzéseim, hogy nem tudom, miről. Magamban vagyok és ilyenkor olyan letisztult minden, ilyenkor nem vágyom sehova, hisz tökéletesen jó itt, ahol ülök.


Címkék:
Értékelés: 1.35 Hozzászólások: (9)
 [1]  [2]  [3]   

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2011-03-27 22:54:45 Lövei Sándor Én szeretem a Györgyit.Nagyon aranyos csaj.Észre lehet venni hogy,érzékeny és okos.Csak olvasni kell a bejegyzéseit,nagyon tartalmas amit ir,és érezni lehet rajta az önzetlen őszinteséget.Kitartás Györgyi!Te nem csináltál semmi rosszat.SZERETÜNK NAGYON.

2011-03-27 15:13:14 ernő.w.ernő hajrá Györgyi .nem kell felvenni azokat a commenteket.sőt elsem kell olvasni azokat,irigységből sok bunkóság származik.szóval így tovább szerintem jó az út amelyiken haladsz még akkor is ha néha néha megdöcögsz rajta normális dolog emberek vagyunk tévedünk. csak azok az emberek nem tévednek akik nem csinálnak semmit!!!!! akik csak ahoz értnek hogy beszóljanak vagy még ahoz sem.SZÁNALMASAK VAGYTOK komolyan hagyjátok már békén ezt a szép lányt hogy végezze a dolgát és ha nem tudtok segíteni akkor inkább hallgassatok,mert úgy okosabbak maradtok. köszönöm szépen.

2011-03-25 15:56:42 jani07 Minek teszitek közzé a blogot, ha csak a lyotyók szólhatnak hozzá.

2011-03-25 15:54:19 jani07 Hozzá is lehet szólni.

2011-03-25 13:10:15 Bobkabz Kedves Györgyi!
Őszintén remélem, hogy mielőbb túljutsz életed ezen periódusán.
Kívánok neked hatalmas lelki erőt és a lehető legjobbakat.
Szeretettel üdvözöllek:-)

2011-03-22 11:06:16 Dóri Szia Györgyi!
Nagyon örülök hogy itthon vagy.Aggodtam érted.Apukád mikor beszélt Frizbiben az nagyon szívszorító volt.Remélem kipihented magad! Remélem meg tudjuk milyen döntést hozott a Magyar Bíróság mert amit a szennylapok írnak az hazugság!!! Sok erőt és kitartást kívánok!!!!

2011-03-17 08:40:59 don Szia drága csajsy!ha nehéz a boldugolásod zaklatnak kényelmetlen zavaro a közlekedés egyébb kellemetlenség stb szivesen állok a rendelkezésedre bármikor bárhol non stop !!szép napot don nemzetkőzi magántestör 06202992871

2011-03-16 21:15:29 Sanyi Kedves Györgyi,nagyon sok jót kivánok neked,mert megérdemled.És azt hogy,sok sikered legyen az életben,érdemes vagy rá.Szeretünk.

2011-03-16 21:12:23 Lövei Sándor Kedves Györgyi,tudd hogy,vannak akik nagyon szeretnek téged.

2011-03-16 21:07:55 Lövei Sándor Györgyi nagyon örülök hogy,itthon vagy,ez jó,és tudd nagyon aggódtunk érted.

2011-03-14 15:49:25 Adrika Szia!
Sokan nagyon vártunk haza és izgultunk érted!Alig várjuk, hogy bejelentkezz a fb profilodba.Hiányoztak a blogjaid amik sokunknak sokat segítettek.Ne törödj a rosszindulatú emberekkel!Az én környezetemben nem hallottam rosszat senkitől.Hajrá Györgyi!

2011-03-01 11:00:09 Eva Lucian kedves Keleti Gyorgyi nem kell mindenkinek a velemenyevel torodni mert az emberek inkabb bantani szeretnek valakit mint dicserni

2011-01-06 15:29:16 Keleti Györgyi Kedves Gigi!
A moderálás azt jelenti, hogy vulgáris tartalmú kommentek nem jelennek meg. A negatív hozzászólásokat is aktiváljuk. Olvasd vissza a régebbi kommenteket és akkor láthatod. A Családomat vulgáris módón szídó, szapuló vélemény nem kap jogosultságot. Ennyi történt eddig... Igyekszünk intelligens formátumban tartani a blog oldalakat.
Megértésedet köszönöm!

2011-01-06 09:28:36 Gigi112 A moderálás itt ugye azt jelenti,hogy csak a pozitív kommentek jelennek meg??Hát ez vagy te!

2010-12-21 21:53:25 feketemacska Szia Györgyi!
Ne akarj mindenkinek megfelelni,abba beleőrülsz!Nem sok blogot olvasok,de a Tiédet mindig!Boldog Karácsonyt Neked!Ne feledd:"A mérleg nyelve mindíg egyenlőben van".Mindenki megkapja amit érdemel,ki így,ki úgy..Üdvözöllek!

2010-12-06 23:35:12 Keleti Györgyi Kedves Pető Barnabásné!
A "mindig" szót rövid "i"-vel írjuk.
Köszönöm az értékes kommentet amit háromszor is elküldtél annak reményében, hátha sikerül bántó és megalázó szavaiddal minősíteni. A kommentek moderálva vannak!
Mindenkinek Boldog Mikulást!

2010-11-29 03:55:42 Keleti Györgyi Kedves haha!
Az adminomban olvastam a kommentedet! Válaszom! Rohadj meg!
Mindenkitől elnézést kérek a vulgáris szóhasználatért, de "haha" nick névre hallgató kommentelő kicsit elvetette a súlykot!

2010-11-29 03:45:59 keleti.gyorgyi Szia Ági!
A hajam színe most sötét eper. Ez a hivatalos neve a színnek! Színezve van nem festve, így hangulatomhoz, kedvemhez mérve tudom változtatni a színeket. Ajánlom Neked is!
Pusza

2010-10-04 15:16:02 Ági Györgyi! A Te hajad most sötétvörös vagy barna? A feketéről mi a véleményed? Tudom, hogy ez a kérdés most nem ide vág, csak kíváncsi vagyok.

2010-08-11 08:56:37 moncsi Györgyi,
élj úgy, ahogy Te szeretnél vagy ahogy sikerül. A jelenből hozd ki a legjobbat, tervezd a jövődet, a múlttal ne foglalkozz, mert annak már nincs eredménye.Ez a te életed és nem fontos mindenkinek megbocsátani, csak át kell nézni rajtuk, mintha üvegből lennének.
Üdv.
moncsi

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 5 meg 16 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007