VÁLASSZ: 2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus - 2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus

Levél a múltból

Borzalmasan klassz dolog hősnek vagy önfeláldozónak lenni, talán menő is a mai világban és most nem csak magamra gondolok, hanem más hülyékre is, de kifizetődő dolog a jövőre nézve?…Nem állok senki elé, nem mondom a szemébe senkinek az érzéseimet a gondolataimat hisz megtettem azt már elégszer, legfőképpen azért nem teszem mert a lehetőségét sem szeretném megadni annak, hogy reflektálják azokat. Mostanra jutottam el arra a szintre, hogy én mindenkit meghallgatok aki megkér, hogy hallgassam meg. A másik fő ok, hogy zárkozott és idegen közegben gátlásos ember vagyok, ha efféle dolgokról kell nyíltan és öszintén beszélni ami hozzáteszem egy „kapcsolatban” a jól működő szex után a második legfontosabb dolog…öszintének lenni, de nem csak magunkkal, hanem a másik emberrel szemben is. Sokszor saját magunknak sincs bátorságunk beismerni dolgokat félve szembesülni saját gyengeségünkkel vagy belső magányunkkal. Sajnálom, hogy kiemelték a vitorlást a Balatonból hisz „bénázásom” miatt alig voltam vízen, de „Ábel” jövőre is lesz csak most a parton alussza téli álmát.

Aki a „párom” azt szeretem ezt tudom, mint sok más dolgot és ilyenkor szembesülök a saját kesze-kusza gondolataimmal amit, régebben még jobban összezavart egy-egy kóbór probálkozás a „szépfiúk” között…soha többet! Ki ez és mit akar a számomra értékesnek tartott világomban, életemben? Miért ér hozzám és ül be a mások álltal ostobán „irigyelt életembe” amikor én párkapcsolatban igyekszem élni egy számomra normálisnak vélt férfival!

Nem tudom eldönteni, hogy szerelemmel? vagy csak egy nagyon erős vonzalommal (ami talán egyenlő a szerelemmel?) kötődöm és talán azért nem tudok dönteni mert minden más lett, de legfőképpen én változtam meg ami most már tudom a korral jár, ahogy öregszem egyre nehezebben viszem a bőröm vásárra. Számomra is íjesztő ez a nagy változás, hogy mennyivel türelmesebb, kitartóbb és kedvesebb ember lettem. Minden reggel egy másik ember néz vissza rám abból a fránya igazmondó tükörből, ahogy éppen összegyűrt a kispárnám.

Párkapcsolat? Barátnő? Barát? Melyik, de akkor ki vagyok én vagy ezekre az élethelyzetekre van valami különleges szakszó?

Én olyan párkapcsolatot szeretnék ahol a férfi A férfi. Nem szeretnék olyan társ vagy nő lenni aki a szomszéd férfi kockás hasát nézegeti, de szerintem sok nő gondolkozik hasonló képpen.

Amíg a múlt sérelmeit nem tudod lezárni vagy feldolgozni addig jelened sincs, de a jövődet sem tudod építeni hisz csak rágódsz és mérlegelsz. Hoztam én is hibás döntést tavaly ami az akkori érzéseimnek megváltásnak tűnt, elvakított, mocskosul nagyot csalódtam mert hamis gyémánt volt és akkor ott szembe tudtam volna köpni, de nem tettem mert az élet megteszi helyettem tanítja a Pránanadi és persze lényeges dolog a megbocsájtás amit nekem még gyakorolnom kell bár már az egómat a felére préseltem azért még akadnak nehezen felfogható tények, de öröm az ürömben, hogy a valódi kő itt csillog az újjamon. Nem haragszom senkire nincs miért a haragommal táplálnom más embereket hisz ez luxus lenne…

Tisztelem és egy okos, megfontolt, ámde rafinált ember persze magamat sem tartom kevesebbre, kitűnő tanító mestereim voltak és az ereimben sem hétköznapi vér csordogál. Fontos, hogy lássanak, hogy kiemelkedjek a tömegből mert más vagyok és talán ezért tudtam szert tenni különleges barátokra is.

A múltam…igen, talán ez a titok egyik nyitja ez tart és köt hisz majd mindent tud rólam. Elfogad úgy, ahogy vagyok és cserébe én is elfogadom őt olyannak amilyen és ez akár vonatkozhat a szüleimre is akik a mai napig fontos szerepet töltenek be az életemben. Persze csinálja, hülyítse az ostoba nőket hisz én is ezt tenném, ha férfi lennék, de amikor Téged ölel és a hajadba hajtja az arcát Téged szimatol az akkor és ott nagyon öszinte. Nem kérdezel mert rá nézel vagy hallod a hangját és tudod mi van vele.

Helyesírási hibáimért utólagos elnézéseiteket kérem hisz mindig akad reklamáló, de talán így is érthető voltam.

Ez meg az

Sziasztok!

Előkerültem ismét…

Nem bírok magammal, ha rám jön a rosszalkodás…mint egy neveletlen, rossz gyerek, de csak akkor, amikor tudom, hogy szabad, amikor senki nem lát, csak a szüleim vagy a legközelebbi barátaim. A tévében Szabó Patrícia főz pffffff - ahogy Már Robi írná, mondaná. Jut eszembe valamikor egyszer nagyon finom pesto-s tésztát vacsoráztam, a részletekbe nem mennék bele… vannak olyan magánéleti dolgok amiket most már féltve óvok a bulvártól és ezért soha nem fognak kitudódni, illetve talán igen, ha szeretném! Majd, ha eljön az ideje mert egyszer mindennek eljön a maga ideje. Szép, lassan, ha majd elkészül a könyvem...

Szerelem? Nem, nem vagyok szerelmes, de tudnék az lenni, ha szeretnék. Most csak szeretet van, de az nagyon erős. Most minden így jó, ahogy van. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, tulajdonképpen semmi nem történik, hisz minden folyik a maga medrében. Anyu beteg, megfázott vagy valamilyen vírus, de lehet én fertőztem meg. Apropó! Nagyon cudar volt a csütörtök este, azért akad kalamajka az életében… ennek is vége lesz egyszer. „Fiatal” edzett csajszi vagyok aki bírja a kiképzést. Metzker Viki barátnőmmel elmentünk megnézni Lakatos Márk divatbemutatóját az Arena Plazaba. Ez egy igazi és utánozhatatlan show műsor volt. Szóhoz sem jutottunk Vikivel, annyira tetszett, Manyi többszörösen hozta a formáját. És ami utána következett… mindezt betegen torokfájással.

Soha nem tudom merre induljak haza, hisz két otthonom is van. Egy hónap és 35 éves leszek atya-gatya a tükör mást mutat természetesen sminkelés után, de miért büntet az idő a múlásával... Cigi nincs, alkohol havonta egyszer (ennyi belefér), drog soha, plasztikai műtétek 3 éve semmi, új állatok nagyon sok, szerelem nem beszélünk róla, ragaszkodás van csak még nem tudom kihez :) illetve tudom csak még várok, Berlin nulla, tanulás muszáj… hehehe

Vannak napok amiktől mindig ver a víz. Már megint egy fránya hét, de jól indult… délután beszéd tanárhoz kell mennem amit mindig nagyon élvezek. Nyelvtörők, Kalevala és borzalmasan rímelő versek… tetszik. Ma elintéztem a privát elintézendőimet: csekkek és egyéb állat fajtáik, amik mindannyiunk életét megkeserítik. Térdelek a gépem előtt és nézem, ahogy az nyár utolsó napsugarai besütnek az ablakon. Elkerülhetetlen, hogy szegény Mikulás ne fagyjon halálra minden decemberben? Akkor van a húgom születésnapja… 34 éves lesz és 24-nek néz ki a mázlista - pedig két csodálatos gyereket szült. Mit főzzek vacsorára? Lehet, hogy megfűzöm a barátnőmet, hogy üssön össze valamit és átgurulunk hozzá, Ő nagy vendéglátó és remek szakács, sokat tanulok tőle. Holnap este születésnapi buliba megyek, ma este Plasztik szépségversenyre, amit a Gerényi Kata szervez... meglátjuk. Ennyit megérdemlek…

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, és megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. Kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget - egy felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz! Hogy valóban erős vagy!

Szép holnapot!

Ha a szerelem elmúlik

Egész nap rohanás megállás nélkül, versenyfutás az idővel: csak a szokásos. Apuval el kellett szaladnom elintézni valamit és a legnagyobb kereszteződésben, ami Budapesten található, megállt a autóm. Az egyik lopásgátló-megszakítás adta fel a szolgálatot - van ez így. Megoldottam a problémát és indulás tovább. Utólag bevallom, nagyon megíjedtem, de olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy…segít a Pránanadi:-)

Lassan meggyógyulok, hisz napok óta gyötör a nátha, de igyekszem kerülni a gyógyszereket; bár Anyu nagyon szorgalmazná, hogy szedjek valamit, én maradok a jól bevált mézes teánál és a szeretetnél amit kapok. Nagyon sokan betegek körülöttem, valamilyen járvány lehet vagy mi a vacak. Csodálatos az idő süt a nap és meleg van, pedig itt van az ősz itt van újra, de „csináljuk” a napsütést és a jóidőt. Ez már őszi meleg, a nyár utolsó próbálkozásai, akárhogy is szépítem, lassan - hangsúlyozom, lassan! - itt a tél. Pont azon agyaltam, hogy talán mire meghalok addigra érek végére a megoldásra váró dolgaim elintézésének.

„Azért vannak a jó barátok...”…ezt a Máté Péter dalt dúdolgatom magamban napok óta, valamiért nem tudok szabadulni tőle. Nem jó szerelmesnek lenni, tartom magam ehhez a mottómhoz, és ezt naponta többször el is mondom, természetesen Szilvi barátnőmnek is, aki szerelmes akar lenni! Hiányzik neki az érzés, aminek igyekszem meggyőzni az ellenkezőjéről természetesen eddig sikertelenül. A szeretet mindent kibír és én ezt tudom, egyet nem, hogy elmúlik. Szeretünk és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb mindennél, mint a fizikai fájdalom, kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy öregszünk, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nehézkes mozgásúak leszünk, még elfogadható valahogy…nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül meghalunk még mindig elfogadhatóbb, ha keservesen is, hisz nem tudunk tenni ellene. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás vagy bizakodás: majd csak lesz valahogy, az ember végül megadja magát, mert kénytelen. De az, hogy a szeretet elmúljon, nahát az elfogadhatatlan! Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít, de semmi. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk, hogy ez nem történhet meg! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és elpusztíthatja az emberiséget, pedig már ez is meghaladja a képzelő erőnket, fantáziánkat, mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.  De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet SOHA! Áhhhhhhh…